Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879
ippatt lett látogatnia. Ottani élményét így adta elő : „időm jól telt volna, iskolába csak akkor kellett mennem, ha kedvem tartotta, a disznó őrzéstől sem kellett félnem, a baj csak az volt, hogy egy nagy, nehéz leánykát kellett hordoz- gatnom, félnapokon keresztül mely terhes szolgálat elől, ha olykor kitérnem sikerült, verést kaptam.“ „Hanem — folytatá — már akkor kitűnt életrevalóságom, mert mielőtt betöltöttem volna 8-ik évemet, disznópásztorból pesztrává emergáltam.“ E kis körülményt, — ámbár mindazt, ha annál csekélyebb is, érdekes és tanulságosnak tartom, ami a gyereki kedély fejlődésére befoly,— nem említem vala, hanemuralkodnék széliében még ma nap is az a rósz szokás némely szülőknél, hogy mielőtt gyermekük hajlandóságát, tehetségét kiismernék, házi viszonyaiktól, s nemzeti úgy mint vallásos szokásaiktól lényegesen elütő, idegen intézetbe küldik azt. A nyelvvel merőben ismeretlen gyermek, ha akarna sem képes tanulni, s ha képes volna sem mindig engednek arra időt. Úgyhogy mikor egy-két év múlva észreveszik magukat a szülők, a fiú sem tudományt, sem nyelvet nem tud; s az előtte idegen, különben is ideiglenes viszonyok közt, vagy végkép elvadul, vagy utczagye- rekké lesz, kinek már nem csak a tanulás, de egyéb rendes foglalkozás sem fér a nyakára. E nyomorúságon csak azon kevesek szoktak épen keresztül lábolni, kik éles észszel, vagy ama szellemi rugékonysággal vannak megáldva, melyek aztán képesekké teszik őket, vagy megállani, a mindig idegen, soha sem barátságos, legtöbbször ellenséges elemek között, vagy visszanyerni megingott szellemi egyensúlyokat. A mi Mentovichunk, mindkettővel nem kis mértékben volt felruházva. E volt az oka, hogy a nagyenyedi Bethlen főiskolában, hová a gynm. tanulmányokra vitetett, ámbár szülői katholikusok voltak, csakhamar a ki- tiinőbbek közt foglalt helyet. A Nagy-Enyeden ekkor létezett, az akkori kormány által kancsal szemekkel nézett, politikai és tudományos központ lelke Szász Károly, az ép oly kiváló tudós és ritka jó tanító, mint szellemes ember, cs szabadelvű politikus volt. Mentovich, a szorgalmas, tudomáyszomjas, gyors felfogású, helyes magaalkalma- zásu, csinos fiatal ember,kiben akkor már költői hajlamok, — 28 —
