Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879
— 22 — akarat mutatkozott ugyan a jóra, de hogy azt elvégezzék, nem tehették.És így a 27-ből csak 12-öt illet meg akitartás koszorúja, melyet ezennel fejőkre tűzök. Történt év folyamában, hogy egyik-másik ifjú, e vagy ama tantárgyra sokkal kevesebb figyelmet fordított, mint kellett volna, azzal mentegetőzve, hogy az nem tartozik választandó pályája szükségei közé, vagy hogy arra neki nincs kedve. Az ilyeneket figyelmeztetnem kell, hogy kiindulási pontjuk hibás; ugyan is, honnan tudja valaki, hogy egyik vagy másik ételt nem szereti, ha soha sem kóstolta meg ? így áll a dolog a tudománynyal is. Honnan tudhatjuk, hogy ezt vagy azt nem szeretjük, ha arról képzetünk is alig van ? Aztán a gymnásium nem szaktudósokat képző, de öntanulásra képesitő humán intézet, melynek feladata, a szükséges szellemi gymnászti- kát megadva, általános miveltségi elveket terjeszteni. E czélra szükséges minden tantárgy. Aztán azért is elenged- hetlen, mert széles körültekintésü, mély tudományu,szakférfiak, a többi miveit világ példájára, igy látták szükségesnek, ez idő szerint, bérendezni a gymnásiumokat. Ha valamelyiketek, majd hivatva jlesz tantervet készíteni, e vagy ama tárgyat kihagyhatja, ha akkor is úgy látja jónak. Addig választhat kedvencz tárgyat akár ki, ez jogos és szabad; hanem teljesen figyelmen kivül hagyni egyet sem lehet. Ha valaki azért nem akarna gymnásztikai órákra járni, mert nem irigyelve Blondin habárait, nem óhajt az ő légi pályájára lépni: úgy-é nevetséges lenne? Ugyan is a gymnásztikát, a miveit világon sehol sem azért tanitj ák,hogy tudj unk „ tótágast “ állani, „ óriási fel vet ődést, “ „óriás térdforgást,“ „salto mortalét“ csinálni,“ „kezünkön járni;“— amint ti is tudjátok, nekem ez utolsóra nagy szükségem lett volna, még sem kíséreltem meg — hanem azért kell ezekben is gyakorolnunk magunkat, hogy izmaink erősödjenek, ügyességünk fejlődjék. Ezekre pedig, a társadalmi élet létrájának bármely fokán, oly nélkülözhetetlen szükségünk van, ha a lét küzdelmét diadalmasan akarjuk megharczolni, mint a béfaló kenyérre. Ha II. József császár halála alkalmával, a magyar tanuló ifjak tüzbe dobálták német grammatikáikat, annak volt értelme. Akkor saját édes anyai nyelvünk helyébe a németet akarták beerőszakolni. Most nem ez az eset. Ennél
