Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878

meg a magyarázatát annak, hogy alig van tudomány, melynek czélja, történelmi fejlődése folyamán oly különböző és valódi feladatától annyira elütő lett volna, mint a vegytan.

Arisztotelész tana a négy elemről eredetileg nem volt egyéb, mint kosmogoniai és (a három halmazállapotról alkotott) physikai eszmék zavaréka. Szerinte mindenik elemet két alaptulajdonság illeti meg: a föld, mint a szilárd állapot képviselője, hideg és száraz; a víz hideg és nedves; a levegő vagy gőz ellenben meleg és nedves; végül a tűz meleg és száraz. Ma azt mondjuk, hogy a testek megváltoztatják halmazállapotukat. Tudjuk, hogy egy és ugyanazon test előfordulhat mind a három halmazállapotban. A víz cseppfolyó, mint jég szilárd és mint gőz légnemű. A görögök azonban ezt egészen másként fogták fel. Az ők nézete szerint a jég: föld; a gőz: levegő; úgy gondolkoztak tehát, hogy a testek maguk változhatnak át egyik a másikká. Vilnius »História naturális“ czímü munkájában kétségtelennek tartja, hogy a levegő felhőképződés alkalmával vízzé és ez elgőzölgésekor ismét levegővé változik.

így keletkezett az a nézet, hogy minden test a vízből állhatott elő, ennek különböző fokú megtömöttödése folytán. Azért a vizet minden test princípiumának, ősanyagának tekintették. * Minthogy pedig az elemek átváltozhatnak, azaz kölcsönösen mehetnek át egymásba: e felfogás szerint a négy elem tulajdonképen csak egyéni manifestatioja volt egyetlen egy alapul vett őselemnek. Még könnyebben érthető e felfogás, ha tudjuk azt, hogy a görögök az érzékelhető elemeket (a tüzet, vizet, földet ős levegőt) csak képviselői gyanáut tekintettéka valódi és láthatatlan, mert érzékeink alá nem eső öselemeknek. Később Arisztotelész 4 eleme mellé „quinta essentia“ gyanánt még egy ötödik elemet is csatoltak: az

* íJerakleitos2 a tüzet tekintette ilyen

17