Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878
távozik, látunk lángot, vagy csupán lassú változásokat, mint pl a kén égésekor, illetőleg a fémek rozsdásodásáuál. Igeu sok phlogisztont tartalmaz a kén, phoszphor, szén. A kén és phoszphor elégése folytán bizonyos savak keletkeznek, a melyeknek a kénben, illetőleg phoszphorban, phlogisztonnal egyesülve, jelen kellett lenniök. A fémoxydok egyszerű, a fémek pedig összetett testek. A vasat pl úgy kell tekinteni, mint a vasrozsdának phlogisztonnal való egyesületét. Ha tehát vasat akarunk előállítani a vasrozsdából, egyszerűen phlogisztont adunk hozzá; a mi nagyon könnyen megtörténhetik úgy, hogy a vasrozsdát phlogisztonban gazdag testtel, pl szénnel hevítjük, midőn az utóbbi természetesen elég, phlo- gisztona pedig a vasrozsdával egyesülve, vasat ad. Mily egyszerű s látszólag mily természetes magyarázata a jelenségnek ! És Stahl tanának, a phlogiszton-elméletnek hódoltak ama kor összes chemikusai. Mert, hogy — visszatérve az előbb felhozott esetre — a vasrozsda egészben véve súlyosabb, mint a vas, a melyből t. i. keletkezett, hogy tehát itt anyagelillanásáról szó sem lehet: azt tekintetbe nem vették, vagy legalább mint — véleményük szerint — lényegtelen dolgot számításon kivül hagyták. Általában a súlyváltozást nem tartották oly tényezőnek, a melylyel a vegyfolyamatok magyarázatánál számítani kellene; azt csak olyan, mellékkörülményektől függő, jelentéktelen tüneménynek tekintették, a melynek ignorálása bármily önkényesen igazolt felvétellel indokolható volt. A mint azonban későbben mind inkább-inkább szaporodott azon észleletek száma, a melyekkel szemben már lehetetlen volt továbbra is elútasitani a határozott súlyviszonyok titkát: a phlogiszton-elmélet hívei a legtermészetellenesebb állításokhoz folyamodtak. így pl, hogy a fémek az oxydatio -
