Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1915
5 évre munkába állítani hazánk legkülönbözőbb munkaterein. Úgy gondolom tehát, hogy közoktatásügyünk vezetőinek a középiskolák jövő kezelésénél két sarkalatos pontot kell szem előtt tartaniok: először, hogy a magyarságnak minél szélesebb rétege és minél nagyobb százaléka részesülhessen abban, másodszor hogy az iskola képes legyen egészen értékes és teljesen egész embereket nevelni. Vajon nem fölöslegesek-e ezen kívánalmak ? Nem, egyik sem. Hiszen pl. a mai túlzsúfoltság leküzdésére nem egyszer hallani olyan véleményeket is, hogy lehetőleg vissza kell szorítani a jelentkezők nagy számát, vagy hogy nem kell mindenkiből urat nevelni. Én azt hiszem, hogy legalább annyit az utolsó földmívesnek is jó volna tanulnia, amennyi a középiskola 4 alsó osztályával felér. Ha pedig kereskedelmünket, iparunkat, gazdaságainkat, s az élethivatások egyébb ágait is olyan egyének népesítenék be, kik ennél is nagyobb képzettséggel bírnak, azt gondolom, az csak javára válna úgy ama pályáknak, mint általában a szociális fejlődésnek. Természetes, e pontnál nem csak a gimnáziumokat értem és nem különösön a gimnáziumok mai formáját. Gondolkozni tudó, kiművelt elméjű egyénekkel minden téren többre lehet jutni! A középoktatás kiterjesztése, extenzivebbé tételé tehát nagyon fontos és indokolt kívánság. De nem fölösleges a második sem, hogy a középiskola képes legyen értékes és teljesen egész embereket nevelni. Hát ma nem teszi azt? Tagadhatatlan, hogy a mai oktatás sok tekintetben nem csak, hogy összehasonlít!) at- lanul fölötte áll az előbbieknek, de csaknem elérte a gondolható legmagasabb fokot is. Baj azonban, hogy e nagy munka túlnyomó részben csak az értelem és Ízlés
