Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1915

— 6 —

kiművelésére szorítkozik. Az akarattal, az érzelem és kedélyhangulat világával keveset foglalkozik. Úgy is formu- lázhatnám tételemet, hogy a mai középiskola inkább didaktika és csak kisebb mértékben paedagogia. Pedig az akaratnak és kedélyvilágnak szintén igen nagy szerepe van az emberi életben, úgy hogy annak nevelése és helyes alakítása teljesen egyértékü az értelem kiművelésével. A középiskola programmjában tehát ennek kellő helyet és figyelmet kell biztosítani. E pontnál frázisoknak, hangos szólamoknak nem sok hasznuk lenne. Az életet kell nézni, az bőven és biztosan nyújt anyagot a megfontolásra. Társadalmi életünk, közállapotaink megfigyelése sok olyan hibát, sok ferde irányt, sok hiányt és mulasztást mutat fel, melyeknek továbbterjedése lassankint megbénítja a nemzet egészséges fejlődését, s melyeknek kigyomlálását éppen a közép-iskola nevelői, ethikai munkálkodásában kell és lehet legelsősorban eszközölni. Csakhogy e munkának sikere legföképen az egyöntetű eljárásban s az alapelvek közösségében rejlik. Kell, hogy az ethikai nevelés bizonyos pontjait minden középiskola úgy tegye magáévá, hogy azoknak megvalósítását az értelmi oktatással egyenlő módon legfőbb kötelességének vallja. Kell, hogy e sarkalatos pontok iskoláinknak oly drága kincseivé váljanak, melyeket alkuvást nem ismerő határozottsággal védelmez a nevelés minden tényezője. íme e pontok egy néhánya. Ilyen mindjárt a munka szeretete. Sokszor tapasztalt bajunk és már iskoláinkban is nagyon terjed, hogy nincs elég munkakedv az emberekben. Nem akarják a komoly és kitartó munkát megszeretni. Ha néha napján neki is buzdulnak, de nincs állandóság. Csak átsiklani szeretnek könnyű szerrel dolgaikon, csak megszabadulni az előírt kötelességtől. Vajon, aki már ifjúkorában ilyen módon gondolkozik, az