Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1915
— 13 — áramlata egyszerre megakad. Talán nem is hallják a rendőr távoli figyelmeztetését. A villamosok, autók megállanak, a kocsisok visszarántják lovaikat, a tovasietö emberáradat mosolyogva tekint fel elmélyedéséből, senki sem zúgolódik, vidám érdeklődéssel állanak sorfalat az átvonuló kicsinyeknek. Miért? Azért, mert az átvonuló csoportban a nemzet jövőjét becsülik meg és őrzik. S e nagy nemzetnek minden egyes tagja tudatában van annak, hogy mivel tartozik hazája jövője iránt. Az aztán egészen természetes, hogy az ilyen nép az ifjúságnak egyéb dolgai felöl is éber figyelemmel érdeklődik. Ha azt akarjuk, hogy középiskoláink ifjúsága értékes tényezővé váljék, akkor el kell várnunk és el kell érnünk, hogy legalább az intelligentia és a városi közönség is nem csak keresztényi szeretettel és hazafias érzéssel őrizze az ifjúságot minden hozzá méltatlan és romboló hatástól, hanem alkalom adtán buzdítsa is a helyes irányban. Talán merésznek és túlságosan ideálisnak látszik e kívánság? Én azt hiszem, hogy a mai nagy idők szelleme ezen irányban is sok ferde felfogást fog megváltoztatni Végezetül pedig sokat várunk és az ügy nagy fontossága miatt sokat is remélünk a magyar oktatás és nevelés leghivatottabb vezetőjétől, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól. A legfontosabb eszközök az ö rendelkezése alatt állanak, egyedül ö tudja legsikeresebben megmozgatni a legkülönbözőbb tényezőket. Ha a nevelés sok sok ezer munkásainak tehetségét és munkakedvét egy lelkes fővezérnek szeretetet és bizalmat keltő irányítása buz- dítja a nagy nemzeti munkában, a siker kimaradhatatlan. Várjuk és reméljük mindenekelőtt, hogy a tanároknak megélhetése oly módon biztossíttassék, hogy azok ne legyenek kénytelenek munkabírásuknak nagyobb részét a min-
