Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1915
— 14 denn8pi élet küzdelmeiben felőrölni. De várunk még egyebet is a közoktatásügyi kormánytól. Várjuk azt,, hogy egyfelől az intézetek bevonásával, de másfelöl esetleg más kormányzati közegek és eszközök segítségével is az oktatás és különösön a nevelés ügyét intenzivebben vigye be a közönség érdeklődésébe. Én legalább azt hiszem, hogy ez az ügynek megbecsülhetlen szolgálatot tenne. Közoktatásügyünk éppen most van reformálás alatt. Nincs okunk kétségbe vonni, hogy akikre e nagy munka oizatott, azok a legnemesebb magyar hazaszeretettel és a leggondosabb körültekintéssel óhajtják a kérdés minden oldalát megvitatni. Éppen azért nagyon óhajtanám, ha figyelmüket nem kerülnék el azok a fontos kívánalmak sem, miket e sorokban méltatni iparkodtam. Akié az iskola, azé a jövö. Amilyen az iskola, s fökép a középiskola, olyan a jövö. Adja Isten, hogy a vezetők és munkások egyetértése mellett úgy nevelhesse középiskolánk, a nemzeti kultúra e virágos kertje, a jövö nemzedéket, hogy nemzetünk megfelelhessen annak a nagy hivatásnak, melyet derék vitézeink kivívlak, s melyet az uj Európa előír számára.
