Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1915

— 12 —

az elüljárók utasításait? Vajon hányán tanácskoznak a tanárral, vagy az igazgatóval, hogy a közösön tapasztalt hiányokat miként lehetne pótolni, s a jótulajdonságokat gyümölcsöztetni ? Ez bizony nagyon fehér holló! Hát azt hiszi a szülő, hogyha gyerekét szeptemberben beíratta az iskolába, azzal már eleget tett fia jövőjének s hazája várakozásának ? Nagyon csalódik. Az az ifjú az iskolai évben is csupán napi 4—5 órát tölt tanárai nevelői körében. A többit otthon, vagy a szálláson. Aztán eltekintve attól, hogy az iskolában a nagy létszám miatt egyedekkel szinte lehetetlen foglalkozni, de a növendék egyébként is nagyobb figyelemben részesíti a szülőknek úgy érdeklődését, mint esetleg nemtörődömségét. Ha a szülő egykedvűen nézi gyermekének ilyen vagy olyan magatartását, akkor keveset ér ottan a nevelők buzdítása vagy intése. Ne feledjék a szülök, hogy akár bűnös nemtörödésükkel, akár helytelenül alkalmazott kedvezéseikkel gyermekeiknek csak ártanak és önmagukat károsítják meg.

Megkülönböztetett álláspontra kellene azonban helyezkednie a társadalomnak is a középiskolai ifjúsággal szemben. És különösön megkövetelhető ez az intelligens társadalomtól. Valamelyik évben Berlinben egy feledhetetlen kedves jelenetnek voltam szemtanúja. Vidéki iskolás gyerekek jöttek fel nagy csoportban tanítóik vezetése alatt, hogy hazájuk fővárosát megszemléljék. A csoport egy nagy forgalmú széles utcán indult keresztül, ahol különben villamosok, autók, omnibusok fiakerek stb. egymás mellett és után rohannak szüntelen, s ahol a járó-kelők nagy tömege teszi hullámzóvá az utcát. A rendörposztnak ugyancsak ébernek kellett lennie, hogy a szerencsétlenségeknek elejét vegye. De ime, amint a gyerekek csoportja megkezdi átvonulását, a nagy városnak soha nem szünetelő