Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1906
— 6 — A hazafias eszméknek mindig lelkes hívője, tüzes harcosa volt s a legutóbbi szomorú napokban őszülő fejjel is törhetetlen lelkesedéssel állott a nemzeti ügy harcosai közé. Kartársai benne mindig kiválóan figyelmes, ragaszkodó és önzetlen jóbarátra találtak. Kartársaihoz való ragaszkodására jellemző, hogy nyugalomba vonulása lilán is alig volt iskolai ünnepélyünk, melynek sikerén velünk ne örvendett volna, alig volt barátságos összejövetelünk, amelyben részt nem veti volna. Hogy olyan készséggel vállalkozott, mint nyugalmazott tanár a nyolc osztályúvá fejlődő intézetben a tanításra, az is tanártársaihoz való ragaszkodását és intézete iránt való szeretetét mutatja. A társadalomban nem kereste a zajos szereplést, de nyílt, férfias fellépése, nyájas, barátságos modora, vidám, latin közmondásokkal fűszerezett, derült hangulatú társalgása sok és jó barátot szerzett a derék professzornak. Borszéken is, kedvelt üdülő helyén, hol a nyári iskolai szünetet szokta tölteni, nagy népszerűségben s általános tiszteletben állott. Hogy kit gyászol intézetünk és a társadalom, azt fentebb igyekeztem vázolni; hogy kit sirat családja az elhunytban, azt csak mélyen sújtott neje és gyermekei érzik, kiket a rajongásig szeretett. 1864-ben vette nőül Jakabffy Veronikát, kivel boldog családi életet élt. Az iskolán kívül egészen családjáé volt. Gyermekeit nagy gonddal, odaadással nevelte. Féltő gondoskodásának állandó tárgyai ők voltak. Haladásuk, jólétük őszinte örömmel, büszkeséggel töltötte el szivét. Értük dolgozott fáradtságot nem ismerve az iskolában s azon kívül. Mikor iskolai teendői megengedték, nagy szeretettel gondozta Trébely-hegyi szöllöjét, melyet mintaszerűen állított be a legfinomabb
