Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1906
7 — csemegeszöllö-fajokkal. Ide kedvező időben — ugyszólva — naponként kisétált s szívesen fogadta s finom cseme- geszöllövel vendégelte meg itt ismerőseit és jóbarátait. Hadd szóljak még vallásosságáról, mely egész életét irányította s melyet csak azért hagytam róla való megemlékezésem végére, mivel súlyos betegségében, halálos ágyán tett erről igazán bizonyságot. Egész életében Istenben vetett hittel és bizodalommal végezte az iskolára és családjára áldást hozó működését. S mikor az erős férfiút súlyos baja, a gyomorrák ágyba fektette s látta, hogy baja gyógyíthatatlan, akkor is Isten akaratán megnyugodva tűrte szenvedéseit s jóságos Istenével kibékülve végezte földi életét 1906. november 20-án. November 22-én kisértük porait nyugalomra — egykori tanártársai, sok régi tanítványa, intézetének növendékei nagy számú gyászoló közönséggel együtt. Egykori igazgatója, Karácson Márton apát-plébános, lelkes szavakkal méltatta a derék székely professzornak érdemeit a kath. oktatás, nevelés terén s a könnyekig meghatva mondott utolsó „Isten hozzád“-ot kollegájának és barátjának a maga, tanártársai és nagyszámú tanítványai nevében. Ezer meg ezer tanítványa — köztük nem egy tekintélyes tagja társadalmunknak: főispán, főigazgató, táblai és törvényszéki bírák, papok, tanárok, orvosok, mérnökök s más hivatali állásban levők — hálás kegyelettel őrzik meg emlékezetét. Egykori kartársai, barátai és ismerősei pedig mindig szeretettel fognak gondolni a jólelkü kartársra és barátra. Jdnosy Gerő.
