Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

8

invokációval, naivsággal, díszítő jelzőkkel Homeros szellemében, ki is adhatja, a poétika „hibátlannak“, kitűnőnek ösrnerheti cl s biztos, hogy nem lesz keletje az olvasók között. Való igaz, miként Toldi nem ösmerte el Petöli nagyságát eleinte „hibáiért“, úgy járunk mi is, ha sab- lónokhoz kötjük magunkat az ember lelkének legszabadabb röptű alkotásainál, a művészet termékeinél.

De a „hibák“ föltárása nélkül senki nem is appercipiálhatja a tárgyalandó írót. Appercepció nélkül pedig nem lehet rávezetni senkit arra, hogy itt, vagy amott mi a szép: hisz a szépélvezet magva az appercepció. Ép itt a művészeti oktatás Achill es-sarka, amelyet meg kell oldanunk. A műélvezet lényegében appercipiálása azon erőknek, tényezőknek, amelyek harmonikus összefüggése a műremeket alkotja. A művészeti oktatás lényegében tehát appercipiál tatás, melyre a tanulót szoktatni kell. Ha pedig gramatikát is kell appercipiáltatni a kezdet legkezdetétöl fogva, amely pedig elvont fogalmakon alapúi, s annyira- mennyire mégis sikerül megértetni, mennyivel inkább sikerülne rávezetni a tanulót a képzetek tudatos asszociációjára, minden műélvezet alapjára! Ez volna csekélységem véleménye szerint a művészeti oktatásnak egy csapásra való megoldása. Az ifjúságnak a kezdet legkezdetétöl fogva szüksége volna arra, hogy képzeteinek asszociációja a műélvezet alapjává tétessék. S mivel az irodalom- történet tényei jóformán azok, amelyek tárgyalására a művészeti kérdések közül aránylag legtöbb idő jut, a kezdet legelejétől fogva kellene irodalmat tanítanunk s belé retorikát, poétikát stb. elbujtatnunk.

E kitérés után csak azt legyen szabad megjegyeznem, hogy a történeti adatokat Széchy Mária életére Acsády