Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904
72 — „Hah! kiáltott a hölgy, mit nem költenének . . . Szégyen és boszúság szelessé tevének; Milyen vakmerőség.. .ily ajánlat s nekem! . . . Aztán néma lészesz ... addszai elégetem!“ Odatartja a mécsnek, de hirtelen mást gondol, visszakapja. Kádasnak odaadja! „Olvasd, szólt nevetve“ mit ír az az ember“, Az az ember pedig olyant írt, amit mégegyszer érdemesnek tart elolvastatni. A kocka el van vetve. Arany János mesteri pszichológiával dolgozza ki hősét. Itt ugyanis három érzelem működik Máriában: lovagsága, amely már nem is egy sebet kapott, de még tartja magát ambícióból; ébredő szerelme, amelyet még önmaga előtt is titkol, mert érzi, hogy lovagságának sírásója válna belőle; bosszúja, melyet Wesselényivel szemben forral azért, hogy e merész levelével öt is a többi gyönge asszonyok sorába vette. A lovagság inog, a szerelem nő, a boszú útrakészen. Kádasnak csak az utóbbiról szabad tudnia s nem is lát meg egyebet a kezdet legkezdetén. Valamitől azelőtt féltette úrasszonyát. De most, hogy csak úgy tüzel belőle dac és boszú, az öreg Kádas e pszichologikus pillanatot igyekszik bőven kiaknázni a vár és párt javára: emlékezteti, hogy soha meg nem hajolt férfi járom alá s most adná el arany szabadságéit? (hát mégis félti?) „Jó, hogy erre tértél“ a hölgy közbevága „Szabadságom ugyan nem hajtom igába S nem uralok férjet... semmi esetre nem — — De van e dologbtil egy derék ötletem“. Qui se excusat, se accusat. . . Attól fél, hogy arcjátéka, külseje elárulja legyőzöttségét és nagyon is hangsúlyozza Kádasnak az ellenkezőt. Az az „ötlet“ pedig nem más, mint tűzzel való játék, amelyet boszúnak neveznek. Mert Wesselényinek levelet ír, Kádassal elviteti. Tartalma, hogy jöjjön fel a levél írója, most kitüntetheti férfimerészségét, bebizonyíthatja szerelme mélységét; éjfélkor a vár északi oldalán kötélhágcsó lesz, azon menjen föl s megtudja további sorsát. Kádas bámul „Mit bámulsz? nincs minek megütköznöd ezen: Wesselényi még ma hatalmadban leszen, S a kevély oroszlán, rázza bár sörényét Kényszerül követni egy asszony törvényét. Ez a bosszú. Kádas lelkesülten kiált: Hadd vigyem! Lelkesedése nagy : hisz főpártomber s így Wesselényi elfogatása ránézve legnagyobb valami. De lelkesedése miatt nem lát a terv mögé, hogy annak kettős célja van: első a találkozás, aztán a bosszú. Melyik előbb való, még maga az úrasszony sem tudja. Szükségesnek mindakeltő egyformán szükséges. III. Wesselényi hát megfogódott a maga hálójában. Ártatlan csalfasága kellemes bűnhődést von magára: mert bármily jóleső érzés foglalja is el, kis megalázódás a büszke lovagnak a magaszabta hálóba beléesni. Most is ott áll „a halomnak ormán, — Domború mellében új szerelme forrván“ s — ábrándozik: nézi a
