Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904
— 67 — akart, „cselekvése egyenetlenebb“, „indokolása, széles lélektani elemzésének dacára is gyöngébb, mint bármely más müvében“, .mélyebb hatást csak Solymosí alakja és szerepe tesz.“ A legelsőre maga Arany mondja Önéletrajzában, hogy pályázni esze ágában som volt. A többire nézve: a „megokolatlanság“ okáról már volt szó, a cselekvésről, alakjainak hatásáról eztán szólunk. Arany maga nagy szerénységgel nyilatkozike munkájáról: „Sokat ártott — úgymond— Muránynak, hogy a cselekvényt mindenütt drámaivá akartam tenni, érzelmeket, indulatokat apró részletekre festeni, mintha leírhatná azt a költő, mit a színész mimikájával ki tud fejezni.“ Az Önéletrajz, melyből e sorok valók, 1855. Nagykőrösön kelt. Az a bizonyos drámaiság. amelyet Arany maga kárhoztat, épen nem árt Mu- rányának: hiszen az époszt épen azzal reformálta ömaga, hogy széles, sekélyes cselekvényeit a haladó kornak mondjuk „idegességéhez“ (igazán: müizléséhez) nézve [drámaibbá, gyorsabb haladásuvá tette: a Buda halálának nemcsak tárgya, hanem előadása is sok helyt tiszta balladaszeríi. Az éposz valószerübbé ép azzal lett nála, hogy közelébb hozta az élethez, a haladó műizléshez, a pszichológia legérdekesebb problémáit vitte belé, mint Muránvába is. Viszont igaz, hogy a színész mimikájával sok mindent ki tud fejezni, amit talán leírni nem lehet. De ép az a költőnek egyik költői tulajdonsága, hogy a mimikát főbb vonásokban leírva, mintegy lökést adva a fantazia működésének ugyanazt a képzetsorozatot indítsa fel minden olvasója képzeletében, mint aminő a színpadon a valóságban folyik. Hisz ép itt az apperceptív működések legnagyobb szerepe. Különben bárki meggyőződhetik erről, ha pl. a Murány ostromának első szakaszát áttanulmányozva, hangosan olvassa s iparkodik magát a szólók helyzetébe beleképzelni. l)o lássuk a részleteket. L In médiás rés vezet a költő: sem invokáció, sem expozíció. Egyszerre megtudjuk, hogy Wesselényi Murányi ostromolja, s hogy „szégyen, boszúság és harag“ viharzanak együtt keblében. Aranynak minden szava meg van okolva az első szakaszban: szégyen azért, mert Wesselényi lovagi sarkantyújának becsületét félti, boszúság és harag azért, mert olyan asszonnyal van dolga, aki férfinál is férfibb akar lenni. — Az első szakasz egyébiránt haditanács és látszólag kitérés. De ez csak látszat, mert a hadi tanácsban történtek úgy megalapozzák a költemény pszichológiáját, hogy nélküle meg nem értenénk. A hadi tanácsban elsőnek Wesselényi szólal föl: meggondolta — úgymond — részletesen a dolgot, Murány erősségét, Salm generálisnak kudarcát, mégis „Ne beszéljen nékem senki olyat, Hogy célom nem érve innen elmozduljak“, hogy a világ szájára vegyen, „nagy fáról beszélvén s gyönge kis fejszéről, Wesselényiéknek füstbe ment tervéről“! „S mit egyszer magamban föltevék előre, Ember nem, csak Isten tántorít el tőle.“ (Azt, hogy a vezérek azelőtt is elégedetlenkedtek, Arany a fantáziánkkal állapíttatja meg, hogy ez is működhessék. Gyöngyösi bizonyosan elmondotta volna azt is.) Eszerint azt már tudjuk, hogy a vezérek közt ellenzék volt. Kik az ellenzék tagjai, minő a véleményük, azt is megtudjuk a haditanácsban fölszólalóktól. Az ellenzék véleményét csak azért is meg kell ösmernünk,
