Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

40

szíve buzgóságát“, „alázatosságát“, „állhatatosságát“ és végre maga-magát. Elmondja mennyit „óhajt“-olt bús szívében, mennyi rettegés fogta el vállalkozása elhatározásáig stb. és kéri az asszonyt, aki szivének mind élet, mind halál, hogy adjon találkát. Ezt az általános szerelmes levelet „egy spanyor-viaszában rekesztvén“, elküldi csellel a várba. S az úrasszony, hogy elolvassa, pirúl, fejérül, ,,mint változó idő, egy színről másra tér“ megtörli izzadó orcáját, szóval, a női szemérem-érzet takad ki belőle, mint általában. Aztán lecsendesedik, pennát fog, s bár „bátortalan még első tüzében“, sok „óhajtás“ közepette megírja a választ. Ez meg körülbelül annyi, hogy „elfogadom az ajánlatot“, én, az árva gerlice. Nincs benne semmi különös, aminthogy második levelében sincs. Ebben sincs más, mint a csel részleteinek világos közlése s a „feltekert láncon álló,“ ajándékba küldött órácska alázatos megkö- szönése. Tán némileg jellemző mégis a két első sor bibliai vonatkozása:

„Az igaz szíveknek igaz indulatját,

Mint igaz Ábelnek kedves áldozatját Áldja Isten s adja kedves futamatját“1

Aztán egy kis intelem a titok megőrzéséről, mert a rossz emberek nyelve még a „szűz Diánát is kevernék mocsokban“.

így. Ebből senki a szereplő jellemeket ki nem olvashatja, valamint a lovag és Mária első találkozásából sem. Gyöngyösi tán sohsem gondolkodott róla, hogy hogyan mondhatta el Széchy Mária a mondókáját, mikor először találkozott Wesselényivel, hogy hogyan kellett viselkednie olyan szenvedélyes, különös asszonynak, mint akit költeménye hősévé tett. Tudta a szereplőktől a beszédek lé] M. V. II. 181.