Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

— 26 —

Mária előtt a legnevetségesebb, de egyszersmind komoly események előidézője is: a házasságnak örök időkre vége szakad: Kun István nem sürgeti, mert restelli a dolgot, Mária még úgy sem. Csak bepereli volt hites-társát a sok pusztítás miatt.

Mit szólhatott mindezen eseményekhez a Murányban özvegyen élő anya? Az ö erkölcsei mások egészen, mint leányáé és így aligha csalódunk, ha azt gondoljuk, nem igen épülhetett a történteken. De másrészt ösmerte a már maga szárnyára kapott leány büszkeségét, önérzetét és önfejűségét s ezért úgy látszik, nem koccantak össze ez- idöszerint.

Különben is távol voltak egymástól. Déván folyik a víg élet tovább: a sportok, a fényűzés, a férfi-mulatságok, amelyeknek kevés a női jellemük. Folynak addig, míg Mária meg nem únja az egyik részöket, a gazdasági teendőket, Dévát 1640. el nem adja s Tusnádra nem költözik.

Tusnádról haza-hazanéz Murányba, különösen télire, mert únja már a hosszú esték barátságtalan magánosságát. Innen küld véle haza édes anyja néhány „öreg asz- szonyt“, néhány „expertus“ jogi tanácsost, sáfárt, gazdatisztet, hogy birtokai rendbehozásában kezére járjanak. — Így a hosszú ideig való távoliét mintha simított volna anya és leánya jelleme ellentétességén ... De a hosszabb együttlét tüstént megmutatja, hogy csak látszat volt a simulékonyság s az anyai hatalom annyira megy, akkorára szánja el magát, hogy Máriát a murányi börtönbe záratja.

Önfejűségükön sarkallik az eset. Mivel Mária minden pénze ékszerre, férfias élvezeteire vándorolt, többször megszorűlt úgy, hogy Murányból is kénytelen volt kölcsön kérni anyjától. Azonkívül is gazdag volt, hozományt is kapott s így anyja azt követeli tőle írásban, jelentse ki,