Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

24 —

felmelegedni; látjuk, hogy Faludi akar lelkesedni, akaratát hellyel-közzel sikerül is megvalósítania, de nem igazi lelkesedés ez ; görögtüz csupán, mely fényével meglep, de az ellobbanás után beálló sötétség annál kínosabban hat.

A természet gondos megfigyelésének rajza A hajnal. Mihelyt ez hasad „mindenek megújulnak*. Látjuk a madárkák ébredését, a négylábúak pajzán mozdulatait, szóval helyet kérnek a költeményben az állat és növényvilág egyes képviselői:

Bus gerlicze vesztett társát Felkeresni útnak megy;

Zokog, sírja árva sorsát,

Nyögésétől zeng a hegy.

Eleven a tárgyak szemléltetése, de amit keresünk; egyéni hangulat, vagy elmélkedésből született reflex gondolat, sehol sincs költeményéhen. Egyszer próbálja meg a leirás közé reflexiót vegyíteni, de akkor is inkább a logikai következtetés érvényesül, mint a psychologiai lelki mozgalmasság. Az az eleven kép, melyet az Erdő elénk tár „hives ernyőivel, harmatával, Pán trombitájával,* pillanatra a költői emelkedés megnyilvánulásaként hat ránk; különösen mikor a költő maga festi lelki állapotát;

Szűz nympháknak víg utczái Úgy tetszik hogy újulok,

Dryadesek palotái,

Ha hozzátok járulok.

De csak tetszik, hogy újul, valóban nem. Ellenkezőleg oly lélek megnyilatkozása e költemény, a mely nem megnyugovást keresni ment az erdőbe, hanem hogy gondolata tárgyat kapjon. Erre vall a költemény két utolsó versszaka:

így járják az erdő dolgát,

Ide semmi gond nem fér,