Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903
I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.
25 — lit találja nyugodalmát A kit bú és bánat vér. Isten hozzád város azért Boldog a ki ide tér, Mulatságért, vig óráért Senki vámot itt nem kér. Ugyanezt bizonyítja az a körülmény is, hogy mint alább a szövegkritikában kimutattam, e két versszakot még megelőzte 8 strófa, a melyben a városi élet hiúságának rajza tükröződik. E verszakok végső eredményeként jelenik meg az idézett két strófa. E négy vers, melyben az anyatermészetet festi, nem az érzés, hanem az emlékezés eredménye. Reproductio az egész minden lelki vonatkozás nélkül. Nem a megihletett költő írja verseit, hanem a jó emlékezősü tudós, aki nem tudja szivét belevinni költeményeibe, hanem csak okos- koskodik. Nincs egyetlen szava az érzelemnek ugyannyira, hogy jelzett verseiről elmondhatjuk: hiányzik belőlük a lírai elem. Csodálatosan érint továbbá az a körülmény is, hogy gondos megfigyelő létére, mikor az erdőről énekel, nincs egyetlen szava sem az erdő fáiról, mintha nem is látná a magasbatörö haragos fenyőket, az ezeknek ágai között átszürödö napfényt, mely a szívben könnyen dalt fakaszt, csobogó csermelyről sem emlékezik meg, pedig ez egyike a természet legszebb képeinek. Vele szemben minő ellentét Amadé természete ! Róla azt jegyzi fel a hagyomány, hogy az ihlet perce még étkezés közben is jelentkezett nála, mikor is gondolatait érzelmeit könnyű szerrel örökítette meg; szinte szöveg és dal egyszerre született Amadénál. Faludi leiró költeményei inkább arról győznek meg bennünket, hogy talán nem is a szabadban, nem is a
