Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 72 csak szó. ítéletünk a német eredet mellett foglal állást. Támogatja felfogásunkat két körülmény. Költőink ugyanis ebben a korban szívesen bányászták a német irodalom szellemtermékeit; különösen Ramler (1725 98) „Blumenlese“-je nyújtott bö választékot. A második körülmény, hogy a francia verselés nem ismer mértéket, iambust, vagy trochaeust, a német azonban igen, már pedig Fa- ludinak idézett mindkét költeményén érzik a mérték lüktetése.1

Eredetiségének kérdésére vonatkozó fejtegetésünket ezekben csoportosítjuk: Nyugoteurópai, francia, spanyol, német, angol befolyás mellett — fökép idilljeiben Vergi- liust követi. Övé azonban a nyelv, a külső alak, övé az előadás eredetisége, a nyugodt, emberies, szelid világnézet; övé a derült, játszi humor, mely ma is megteszi hatását az olvasóra, szóval: övé a lélek, mely magyarán érez, magyarán gondolkozik ugyannyira, hogy egyéniségének e kettős szérűjén át juthatnak csak hozzánk idegenből merített eszméi.

IV. FEJEZET.

Költészetének nyelvezete és verstechnikája.

Közel másfélszáz esztendő választ el bennünket Faludi korától, de azért ma is megbámuljuk azt a tömör nyelvet, melyen eszméit, érzelmeit tolmácsolta a költő. Mint öntudatos stiliszta lépett föl, aki akart is, tudott is szépen írni. „A mit írtam, a végre írtam, hogy nyelvünk is terjedjen, hírét is adjam, miben miként fárasztják eszeket

1 V. ö. Császár; F. F. költészete.