Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903
I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.
— 73 — a külső nemzetséged — mondja ö maga; a maximák első századja elölt pedig: „A mi a stílust illeti, ha oly cifrán nem trágyáztam (a. m. fűszereztem), a mint hazánknak kényesei szeretnék, vagyon kis mentségem : ifian- tan kezdettem, távol bujdosva irdogáltam jobb részét és csak pihenő órákkor. “ Aki ismeri azt, hogy Faludi korában nyelvünk a müveit nemzetek nyelvéhez képest csak dadogva tadta az idegen eszméket elmondani, egyedül az mérlegelheti a nehézségeket, melyeket Faludinak le kellett küzdenie munkáiban. Kiművelt nyelvből fordítani elmélkedéseket, vagy eredeti gondolatokat szép stílusban kifejezni, ennek nehézségét maga is érezte, mikor önmagát így mentegeti: „Egyről követem — úgymond — a kegyes olvasót; ne nehezteljen, ha fordításomban néha csak mellette jártam a spanyol authornak; ki (= mily) akadékos, szeges munka az idegen nemzetnek nyelve járását és annak tulajdonát szakasztott úgy magyarosan ejteni.“ Újítónak kellett tehát lennie, hogy a külföldi eszméket tolmácsolhassa. Faludi valóban már az első öntuda- tosabb előkészítője annak a nagy mozgalomnak, a mely fordítások útján törekedett nyelvünket gazdagítani, csinosítani, ízlésünket finomítani. Tényleg újít is: igy a kredit kifejezésére a hitel szót használja, vagy a magyar nyelv kincséből önmaga alkot új szavakat összetételekkel, pl. ellenfél; képzésekkel: udvarisdg, egyedülség; elvonással: figyelem; körülírással : ironia=gúnyoló beszéd, canape= pdrnds-szék. Ezenfelül összegyűjtötte a nyelvnek meglevő, de kevésbbé ismert szó és szólamkincsét, Pázmány munkáiból pedig nagy szorgalommal jegyezgette ki a magvas szólásokat, melyeket irodalmi müveiben, metaforák és képes jelzők alkotásánál, nagy sikerrel tudott kihasználni.
