Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 63 —

Van egy drága sípom, a mint Pán beszélte Hermesnél Apolló látván elcserélte Egy aranyvesszőért; erdőket, köveket Vonszon nagy ereje és kemény szíveket —

újra Vergiliusra emlékeztet:

Carmina, quae vnllis, cognoscile ....

Tűm verő in numerum Faunosque ferasquc videres Ludere, tum rigidas motare cacumina quercus,

Nec tantum Phoebo gaudet Parnassia rnpes.1

Mikor pedig Alcoa a nem viszonzott szerelem búja miatt vizbe akarja ölni életét:

Hát a vizbe ugróm —ki nem emlékeznék Vergilius pásztorának kesergő szavaira?

Omnia vei medium fiat maré: vivile silvae.

Praeceps aerii specula de montis in undas Deferar; extremum hoc muaus morienlis habeto.'Az Ecloga 5-a, vagy: „Ismét pásztori versengés“ és az Ecloga 6-a, vagy „A kesergő pásztorok“ allegorizálják, miképen uralkodik az igazság helyett a hamisság. E két idill tökéletesebb kompozíció, az utóbbi pedig ezenfelül történeti szempontból is nevezetes.

XIV. Kelemen ugyanis 1773-ban a jezsuitarendet eltörülte. Ennek hire Faludi lelkét is aggodalommal töltötte el. Midőn pedig Kelemen meghalt, Faludi jobb időket remélt és örült, mikor hallotta, hogy VI. Piust választották helyébe. Ettől remélte ugyanis, hogy a jezsuitarendet vissza fogja állítani.

Az „Ismét pásztori versengés“ a megváltozott időket és az uralkodók jogtalanságát használja fel tárgyul, amit az énekeikkel egymást ingerlő pásztorok igy adnak elő:

1 Vergili : Eclogi VI. a. v. 26—29.

. 2 Vergili: Ecloga VIII. a. v. 58—60.