Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 63 — Van egy drága sípom, a mint Pán beszélte Hermesnél Apolló látván elcserélte Egy aranyvesszőért; erdőket, köveket Vonszon nagy ereje és kemény szíveket — újra Vergiliusra emlékeztet: Carmina, quae vnllis, cognoscile .... Tűm verő in numerum Faunosque ferasquc videres Ludere, tum rigidas motare cacumina quercus, Nec tantum Phoebo gaudet Parnassia rnpes.1 Mikor pedig Alcoa a nem viszonzott szerelem búja miatt vizbe akarja ölni életét: Hát a vizbe ugróm —­ki nem emlékeznék Vergilius pásztorának kesergő szavaira? Omnia vei medium fiat maré: vivile silvae. Praeceps aerii specula de montis in undas Deferar; extremum hoc muaus morienlis habeto.'­Az Ecloga 5-a, vagy: „Ismét pásztori versengés“ és az Ecloga 6-a, vagy „A kesergő pásztorok“ allegorizálják, miképen uralkodik az igazság helyett a hamisság. E két idill tökéletesebb kompozíció, az utóbbi pedig ezenfelül történeti szempontból is nevezetes. XIV. Kelemen ugyanis 1773-ban a jezsuitarendet el­törülte. Ennek hire Faludi lelkét is aggodalommal töltötte el. Midőn pedig Kelemen meghalt, Faludi jobb időket remélt és örült, mikor hallotta, hogy VI. Piust választották helyébe. Ettől remélte ugyanis, hogy a jezsuitarendet vissza fogja állítani. Az „Ismét pásztori versengés“ a megváltozott időket és az uralkodók jogtalanságát használja fel tárgyul, amit az énekeikkel egymást ingerlő pásztorok igy adnak elő: 1 Vergili : Eclogi VI. a. v. 26—29. . 2 Vergili: Ecloga VIII. a. v. 58—60.

Next

/
Oldalképek
Tartalom