Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 64 —

Hallottam a minap a szőlők aljában Egy kis bodzafának büdös árnyékában,

Csikorgó nádsíppal kínoztad versedet,

Nyassán perjén mondád nyálas énekedet.

E szavakkal bosszantja Thyrsis Micont; mintha csak Menalcast hallanók, mikor Vergiliusnál Damoetas énekét kigunyolja:

Cantando tu illőm ? ant unquam tibi fistula cera Juncta fűit? non tu in triviis indocto solebas Stridenti miserum stipula disperdere carmen.1

A kötődés tovább tart; Micon Thyrsisnek veti szemére bűnét:

Láttunk a szilvásban, mikor loppal ettél.

Leugatott az eb, a csallánba estél,

Lappangva bürökből kis sípot faragtál,

Versent a békákkal valamit kákogtál.

Ez a gondolat szintén megvan Vergiliusnál. Menalcas Damoetas bűnét igy emlegeti :

Non ego le vidi Damonis, pessime, caprum Excipere insidiis, múltúm latrante Lycisca?

Et cum clamarem ; quo nunc se proripit ille ?

Tityre, coge pecus, tu post carecta latebas2

Ugyancsak Vergilius harmadik idilljére emlékeztet a győztes pásztor részére jutalmul kitűzött üsző és bükkfapohár leírása.

Faludinál Micon habpípáját tűzi ki:

Tegyünk fel valamit. Én szép habpipámat.

A mód, mellyel a két költőnél a pásztorok egymást versenyre hívják, ugyanaz, de a gondolat sem külömbözö. Vergiliusnál Damoetas igy szólítja versenyre Menalcast: Vis ergo inter nos, quid possit uterque vieissim Experiamur.3

1 Vergill: Ecloga Ill-а, v. 25—27.

2 U. О. V. 17—20.

3 ü. О. V. 28.