Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 15 —

mely csak érzelemben nyilatkozik meg, cselekvéssé nem fokozódik s az erős hazafias érzés, mely szintén, éppen a korviszonyok hatása alalt, megmarad szenvedőnek, nem tör ki. Vallásosságát azonban nem festi türelmetlen szi- nüre a leghívebb felekezetiség sem, s hazafisága nem szorítja lelkét korlátok közé, föl tud emelkedni az általános emberszeretetig.*1

Hogy azonban Kölcseynek már előbb idézett szavait még jobban átértsük és Faludi egyénisége még határozottabb körvonalakkal emelkedjék ki, nem mellőzhetem Beöthy szavait: „Faludi derekas feladatot töltött be, midőn nemzete művelődési életének kettős irányban is nagy szolgálatot tett. A változások, melyeken a magyar nemesi rend politikai és társadalmi viszonyai e korban átmentek, mint átalakuló időszakokban rendesen történni szokott, a régi formák elavulásával, a régi elvek félretételét is magukkal hozták. A zavarban, melyet nyugotnak és keletnek, ónak és újnak e találkozása országszerte előidézett, nagyobb szükség volt mint valaha, az erkölcsi felfogás biztosságára, szabatos és bátor hirdetésére. Ezt teljesítette Faludi, midőn Graciannal oltalomeszközt kívánt nyújtani a hamis világ ellen, s „nem rossz politikát hinteni nemzete elé*, s Dorellel hangoztatja az előkelők kötelességeit. A nemes ember előtt hathatósan tárja föl soknemü tartozásait; a nemes asszonyban tükröt tart az egész „patyolatos szinnépnek", s „utbavezeti, hogy önnön szivek szándéka szerint szerencsés napokat lássanak e múlandóságban és dicsőséges színbe változzanak az egek közt*; a nemes úrfiban ellene támad a hivalkodásnak, a veszedelmes játéknak, tékozlásnak és tobzódásnak s tiszta életre s ko1 Császár : Faludi F. költészete G. 1.