Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 14 —

világos. Császár tévedését abban látom, hogy szerinte „költői természet* és „igazi költő* egy fogalom. E téves előzményből természetesen téves következtetés származik, mint téves Császár okoskodása is. Tudjuk ugyanis, hogy valamely költőnek költői természetét nem a kevésbbé sikerült versek alapján, hanem egész költői működésének szem előtt tartásával kell megítélni. Ezt Császár nem teszi. Innen magyarázhatók szavai: „Az a pár költemény, mely Faludi érzésvilágában gyökerezik, az alkalmat, mely teremtette, szárazon és költöietlenül megéneklö alkotás*. Hát világi dalai? például: Clorincla, Phyllis, Forgandó szerencse stb. ezek is „száraz költőieden alkotások* ? Már pedig az iró, kinek agyából és szivéből ilyen költemények pattannak ki, ha nem is igazi költö, de mindenesetre költői természet. Állításomat támogatja Faludinak a nagy természet iránti szeretete. Versei, melyek az erdők szépségét festik, a virágok ezreit színezik, versei, melyekben megmozdul a természet növényvilága s életre kelnek a gyöngyvirág, liliom, rózsa, szegfű, bokros puszpán, kökörcsin stb. költészetének remekei és ma is megnyerik tetszésünket. Költői természetnek kell lennie tehát annak, ki, ha keveset is, de a kevés között maradandót is alkotott.

Az eddigiek alapján Faludi egyénisége következőképen áll előttünk: Költői természettel megáldott magyar pap ö. „A mérséklet embere, merész elhatározó tettre nem képes, nem aktív szellem, de a maga világában igazi példakép nemes erkölcsű, derék férfiú, a ki békében él mindenkivel, az emberekkel, magával és Istenével. Mint pap, nem a hitvitázók korából való szenvedélyes, elfogult. felekezete érdekeinek mindent feláldozó szerzetes, hanem a Trcuga Dei, a felekezeti béke idején élő jámbor lelki atya, a kinek két kibélyegzö sajátossága a mély áhitat,