Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

13 —

értem meg valójában ugyancsak Szerdahelyi szavait: „Faludi külömben nyugodt és csendes, csodalatosai! köny- nyed és kedves volt; a társalgásban ragyogóan elmés, a természettől, de meg saját erejénél fogva kellemes és kedves volt, a ki semmitől sem inkább, mint embertársainak megsértésétől óvakodott s azért sem ö nem beszélt másokról, sem hallgatni mások megszólását nem szerette".1 És mint pap? ,,Misézés alatt ésabreviarum elvégzése közben szerfölötti vallási gyöngéd érzületéből kifolyólag, melynél fogva a legkisebb hanyagságtól és figyelmetlenségtől is félt, folytonos lelki gyötrelmekkel kinoztaték" — mondja Szerdahelyi - két legfontosabb papi kötelmeinek teljesítéséről. Kölesy szerint 2 mint elöljáró nem bánt keményen alattvalóival. Jó és jámbor volt tettetés nélkül s az élet terheit élete végén is békés szivvel viselte.

íme Faludi egyéniségének két ismertető jele: ember- szeretete és kiváló papi élete. Következik most harmadik characteristicuma, költöisége. Császár azt írja Faludból, hogy nem költői természet. Állítását azzal indokolja, hogy kevés költeményt hagyott reánk. Szavai: „Faludi nem volt költői természet, és ezt mindennél jobban bizonyítja, hogy lelkének gazdag tartalmából alig juttatott valamit a költészetnek. Az a pár költeménye, mely érzésvilágában gyökerezik, vagy színtelen, s az alkalmat, mely megteremtette, szárazon és költöietlenül megéneklö alkotás, vagy apró szilánk, mely csak esetlegesen pattant le a gazdag, termő fáról“.4 Császár szavait egyoldalú felfogás eredményének, tehát tévesnek is minősítem.

Faludi igenis költői természet, de nem igazi költő; mert, hogy e két kifejezés tartalmilag nem födi egymást :

1 Szerdahelyi: Poesis narrativa ad aesthetieam. Budáé 1784. 181. p.

2 u. o.

3 Magyar Plutarch, 175. 1.

4 Császár Elemér : Faludi F. költészete.