Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 11 —

Kőszegen a rendházat, később pedig a kollégiumot. 1759- ben a pozsonyi könyvtár igazgatója. Itt munkál 1773-ig. Ekkor rendjének eltörlésével Rohoncra vonul, a hol 1779-ben december 18-án meghal.

Bacsányitól tudjuk, hogy ö kereste és szerette volna megkapni Faludi arcképét, de ez nem sikerült.1 Leirása szerint költőnk középtermetű, teljes képű s öreg korában is testes s kevéssé kopasz volt.

Egyéniségének kidomborítására ugyancsak Bacsányit szólaltatom meg. „Mind a tanításban — ezek Bacsányi szavai — mind a szerzetbeli egyéb hivatalok viselésében különösen jó módja s alkalmassága volt. Értelmesen, világosan, tisztán és illő renddel tanítván s eleven és kel- lemetes előadásával a figyelmetességet váltig fenntartani tudván sem önnön magának, sem hallgatóinak nem okozott unalmat s kedvetlenséget. Az alattvalókat, mint bölcs és mértékletes elöljáró, úgy tudta vezetni s törvényes kötelességeik betöltésében oly szépen igazgatni, hogy velők keményen bánni nem lehetett oka, vagy szüksége".

Révai szerint „teljes életében különös volt benne az emberszeretés. Soha senki hirének és nevének nem ártott. Ha valahol emberszólást hallott, onnét vagy azonnal elsietett, vagy ha el nem mehetett, nyilván adta jeleit, hogy kedve s akaratja ellen vagyon az efféle rágalmazó beszéd".

Érdemesnek találom ide jegyezni Rajnis Józsefnek az „Apuleius Tükrében” megjelent szavait. ,,Pozsonyban — ezeket Írja magáról — ismét egy gyenge szellő élesztette a tüzecskét, mely bennem Leobiumban gerjedezni kezdett. Közelített már Szt. Miklós napja; erre a bevett régi szokásként a kis iskolabeli Tanítóknak Írott hajókat és ver1 Szilasy J.: Reíigio 1850. 9. sz. 70. I.