Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1902
— 9 — lám felelni“ sitt. Sajnos, hogy mindig akadnak szülök, kik az ilyen mondásoknak hitelt adnak, egyoldalú értesítése- ket készpénz gyanánt vesznek. A harag éreztetése bizonyos esetekben kötclességszerü fegyelmező eszköze a tanárnak, de higgyék el, t. szülök, hogy nem képzelek olyan tanárt, ki megbuktatott volna, vagy megbuktatna tanulót rossz viselet miatt. Igen, ha a rossz viselet mellé hanyagság is járul. Ne okozzák hát az iskolát, a tanárokat, hanem keressék a hibát önmagukban, mert nem támogatták az iskolát működésében. Gondolják meg, mily könnyen kész a gyermek a füllentéssel, s ne vádolják igazságtalanul az iskolát, a tanárokat. Győződjenek meg személyesen a gyermek előmeneteléről. Egy kis fáradsággal mennyi keserűséget lehetne elkerülni! Legyenek meggyőződve, hogy nincs nagyobb öröme az intézetnek, mint ha a t. szülőknek gyermekeik sikeres nevelésével és előmenetelével örömet szerezhet. A szülői ház egyik gyakori és gyermekére nézve nem ritkán végzetes baja, hogy legtöbbnyire igazságtalanul a középiskolának s intézkedéseinek, tanárainak tekintélyét rontja. Sokan vannak, kik az iskola fáradságos munkájával elért eredményét azzal igyekeznek lerontani, hogy a fiú elölt szidják a tanárt, ki semmi mást nem tett, mint tanította a gyermeket, fejlesztette benne a szülök, embertársak iránti tiszteletet, a hazaszeretelet. Rontják az iskola, tanár tekintélyét, pedig a nevelés legfőbb biztosítéka, a középiskolának, intézkedéseinek, tanárainak tekintélye. S nemcsak az iskolai szervezet, hanem a családi, társadalmi, állami szervezetünk is tekintélyen alapul. Gondolják meg t. szülök, milyen romboló hatású lehet a gyermek lelkére, ha a tekintély iránti tiszteletét megingatják. Fontolják meg azt ist, hogy rendesen szüleit sem tiszteli
