Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1902
- 10 — eléggé az olyan gyermek, ki az iskola iránt nem viseltetik tisztelettel. Más részről meg milyen méltánytalanság ez az eljárás! Hallja-e valaha a tanuló az iskolában, hogy ne tisztelje szülejét ? Ellenkezőleg mindig csak azt, hogy tisztelje, becsülje, hogy szorgalmával, jó viseletével igyekezzék meghálálni szüleinek fáradságát, áldozatát. Az iskola iránti tisztelet s a gyermekek helyes nevelése megkívánja, hogy a szülök a gyermekek előtt ne nyilvánítsák ellenszenves megjegyzéseiket, nézeteiket az iskola tantárgyairól, egyes rendeletéiről stb. Fájdalom, nagyon kevesen tudnak uralkodni magukon, s a legélesebb kifakadással illetik az iskolát ; haszontalannak nyilvánítják ezt vagy azt a tantárgyat, a mellyel való foglalkozás valóságos idölopás. Kérem a t. szülőket, ne tegyék ezt! A legtöbb gyermek kapva-kap a hallottakon, s a leszólott tárgyak ezután még úgy sem fognak neki tetszeni, az eddigi gyenge eredmény után bukás fog következni. Gyermekeik részéről se engedjék birálgatni az iskolai intézményeket, az egyes tantárgyak válogatását, mert eredmény csak úgy lesz, ha úgy fogadnak mindent az iskolától, a mint van. A középiskolának nem az a célja, hogy tudós embert adjon, hanem, hogy müveit, jellemes embereket neveljen, ismereteket nyújtson, a szép, jó és igaz iránti szeretedet felébressze. Erre pedig minden tárgy egyaránt alkalmas, még a legjobban ócsárolt latin, görög nyelv is „állandó forrásai szellemi fejlődésünknek, örökös ébren- tartói bennünk annak, a mi legjobb“, az értelem neve lésére pedig a legfontosabb eszköz. Fontolják meg a t. szülök, hogy az iskola megszabott szoros utasítások, tanterv szerint jár el, s a tanárnak még akkor is kötelessége ezeket végrehajtani, ha esetleg nem is ért egyet azokkal! Legyenek meggyőződve, hogy az ország legjelesebb tan
