Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1902
— 8 — Nem ilyenkor és nem így kell, t. szülök, érdeklődni gyermekük jövője iránt! Vannak olyan szülök, kik még akkor sem jönnek az iskola támogatására, mikor ez az időszaki értesítők s intések útján tudomására adja a gyermekek gyengeségét s erkölcsi fogyatkozásait. Az iskola mindenben igyekezik meglenni a maga kötelességét, de sokan figyelmen kívül hagyják, bosszantásnak veszik a ügyelmeztetést, holott csak szivén viseli az iskola a gyermek jövőjét, sokszor jobban, mint a szülök. A rossz értesítőt, intő cédulát vagy aláírják szó nélkül, vagy egyik-másik szülő alaposan megfenyíti fiát, eltiltja minden szórakozástól, más családban kész a perpatvar. S mindezeknek mi haszna van ? Semmi. A dolgot csakhamar elfelejtik, megy tovább minden a megszokott úton. Szomorú dolog, de úgy van, hogy egyes szülök nemcsak nem működnek közre az iskolával, hanem annak egyenesen ellene dolgoznak. Megemlékeztem azon szülőkről, kiket a téves felfogás, a legnagyobb közömbösség jellemez, kik a felhívás dacára sem jönnek az iskola támogatására; szólottám azokról, kik az évvégi bizonyítvány sikere érdekében könyörögni indulnak. Ezek a szülök azok, a kiknek, ha az iskolához fűzött reményök nem teljesül, ha semmi mód nem vezet a kívánt eredményhez, ha a tanár „kőkemény“ szivét nem sikerült meglágyítani, akkor készen van a legkeményebb Ítélet, az elkeseredett szülök szivéből csak úgy áradnak a legigazságtalanabb megjegyzések. Nem érintkezvén a tanárokkal, a gyermekek legtöbbször félrevezetik az ilyen szülőket, megvádolják a tanárokat, csakhogy a maguk hanyagságát, rossz magaviseletét elfödjék. Általános frázis a rossz tanulók ajkán „a tanár úr haragszik reám“, „üldöz“, „mindig tud-
