Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1902

szülőnél pedig kicsinylés az oka, melyet nem egy szülő éreztet a „szerény viszonyok között élő“ tanár iránt, ki­hez leereszkedni méltóságán alulinak tartja stb. Igen kívá­natos, hogy mindezen okok megszüntetésével a t. szülök oly bizalommal legyenek a tanárok iránt, a milyet a kö­zös érdekek megkívánnak. Azokat a szülőket, a kik sze­rénységből nem közelítenek, nem akarják a tanárt hábor­gatni, ügy magam, mint tanártársaim nevében biztosítha­tom, bogy mindenkor örömmel érintkezünk a szülőkkel s készséggel adunk mindenben felvilágosítást, tanácsot. Azoknak a szülőknek, a kiknél a közömbösség kicsiny- lésből származik, csak azt mondom, bogy gondoljanak arra, mily fontos, hasznos tényező a magyar tanárság, s mily önzetlen lelkesedéssel és becsülettel tölti be a kultu­rális és társadalmi kört, s akkor jogosulatlannak fognak tekinteni minden kicsinylést. Egyedül az érdekli leginkább a szülőket, hogy az év végén oly bizonyítványt hozzon a gyermek, mely bizto­sítsa az előmenetelt. A fő az, hogy a fiú valahogyan el­végezze az egyes osztályokat, a többi mellékes. S mit ta­pasztalunk év vége felé, mikor a bizonyítványra gondol­nak a szülök ? Sorra jönnek olyan szülök, kiket az egész tanév folyamán sohasem láttunk, a hatásnak minden eszközét kihasználják, hogy a szerintük „zsarnok“ tanár szivét meglágyítsák, s a fiút a bukástól megmentsék. Kü- lömbözö argumentumokkal állanak elő, hogy úgy sem akarnak a fiúval több osztályt végeztetni; hivatkoznak nehéz sorsukra, mások, hogy a családban nagy beteg van, kire a fiú bukása végzetessé válhatik; egy harmadik a családi jelenetet szeretné elkerülni stb. Fordult meg ná­lam év végén szülő, ki bukásra álló fiának „csak“ elég­séges jegyet kívánt, olyan is, ki jövendő családi boldog­ságomra hivatkozott.- 7 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom