Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1901
— 6 — nyelvek, különösen az indogermán családhoz tartozók, formagazdagság tekintetében össze sem hasonlíthatók e két régi nyelvvel, s ha van is egy-két sajátságos, jellemző nyelvtani képzésük, mégis messze elmaradnak a klasszikus nyelvek rendszeressége mögött. Saját nyelvünk is rendkívül, szép és változatos alaktannal bír, de a nyelvek egészen más osztályához tartozik s azért nagyon sok olyan sajátsága és szépsége hiányzik, a melylyel a latin és görög nyelv bővelkedik. A nyelvtani érzék művelésére, a nyelv alkotásának megismerésére nem találhatunk alkalmasabb eszközt, mint a latint és görögöt. A milyen szép az alaktanuk, épen olyan kitűnő a mondattanuk is. Annyi finomság, sajátszerűség van e nyelvek mondatszerkezetében, annyi művészet a gondolatok elrendezésében, a kifejezések jellemző és tartalmas megalkotásában, hogy minden időben csak csodálattal tekintettek reá a legműveltebb nemzetek is. Remek épülethez hasonlítható a latin, a görög pedig valóságos tündérpalotához, melynek oly sok művészi dísze van, hogy az, a ki azt megismerni és megérteni képes, a legtisztább örömöt és esztétikai élvezetet meríti abból. Ezen épületeket természetesen hogy a hasonlatnál maradjunk nem lehet egy pillantással megtekinteni, nem lehet egyszerre megismerni, hanem csak lassan, lépésről lépésre, emeletről emeletre haladva, fáradtsággal, figyelemmel és kitartással, erős akarattal és szilárd elhatározással, nemes lelkesedéssel érheti el az ember azt, hogy a főbb részeket jól ismeri. Nem is kell a tanulónak a legcsekélyebb részleteket is ismernie. Elég az, ha csak a nevezetes és szembetűnő részeket ismeri, czélját már evvel is elérheti. Ennyi is teljesen elégséges ahhoz, hogy tisztelettel teljék el és megszeresse, megkedvelje ezen gyönyörű nyelveket.
