Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1901

Az értelem fejlődését, a gondolkozás helyességét ki­váló módon előmozdítják és elősegítik a klasszikus nyel­vek. Igaz ugyan, hogy erre a számtan is kitűnő eszköz, de ezen tárgy csak részben volna képes e nagy feladatot megoldani. Külön-külön egyik sem képes az értelemfej­lesztés nagy munkáját helyesen elvégezni, de együtt és egyszerre erősítik egymást, s így kétszeres hatást érnek el. Az egyik kitűnő szolgálatokat tesz a másiknak és nem lehet megmondani, hogy melyik elöbbrevaló, melyik szükségesebb vagy hasznosabb. A számtan a merev, szi­gorú és változhatatlan törvények tudománya. Igazságainak belátására már többé-kevésbbé fejlett gondolkozás, az el­vont fogalmakhoz már hozzászokott értelem szükséges. Ennek előkészítésére és fejlesztésére való a nyelvek ta­nulása általában, de különösen a latiné. A ki a nyelv törvényeit megérteni, a nyelvtani szabályokkal bánni képes, a ki képes észrevenni a nyelv nagy változatosságában is a következetes rendszerességet: az már sikerrel fog meg­küzdeni a számtannak elvont tételeivel, a melyeknek meg­értésére sokszor nem elég a közönséges, mindennapi ér­telem. De viszont a számtanban való gyakorlottság nagy előnyére válik a nyelvek tanulásának is. Ezért szükséges, hogy a tanuló a tudás e két nagy ágát a kellő harmó­niával tudja összekapcsolni; hogy egyiket se gyakorolja a másik rovására, hanem mindig megtartsa a kellő egyen­súlyt. Rendkivül káros következményei volnának annak, ha az ifjú csak az egyik irányban fejlődnék, a másikban pedig visszamaradna. Ily sok és külömbözö irányú haszna van a latin és görög nyelv tanulásának már közvetve is. Mily oktalanul és teljes tájékozatlanságra való módon beszél tehát az az ifjú, a ki e nyelveket csak azért nem tanulja, mert az ö

Next

/
Oldalképek
Tartalom