Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1900

— 4 —

szentebb neve, öt betűjével öt világrésznek szánva,“ e név, melyre minden térd és fej meghajol.

És íme ! A Jézusban feltűnt napfény mindjárt mutatá isteni erejét. Vértanúk támadtak, kiknek vére áztatta a földet, melyből Jézus nevének tisztelői, imádói termettek. A népek egygyé lettek Jézus országában, szívok a legnemesebb erényekkel kezdett betelni. Olyanná lett az ember, mint a milyennek kellett lennie eredeténél, természeténél fogva : megnemesült. Jézustól vetett alapon felépült a keresztény társadatom temploma, melynek oltárán az Isten ős egymás iránti szeretet lángja égni, a haladás fáklyája lobogni kezdett; a templom tornyán a megváltást jelző, üdvöt adó jel: a kereszt. „Benne a koldus nemcsak alamizsnát kap, de Isten fiául érzi magát és a legdrágább Ígéretekben bizakodik ; a szív a föld szürkeségéből, az élet porából a csillagokhoz emelkedik. Itt hit, tudomány, művészet, élet, kultúra; itt oly kilátás nyílik, melyet a sir- hant alacsony dombja nem szegélyez“ ; ellenségből a népek testvérekké válva, kezdik zengeni mindnyájan Jézus nevét, ki üdvösséget hozott a világra.

*

A népvándorlás nagy mozgalmában a kereszténység lett pártfogójává, gondos anyjává a népeknek, melyek új tűzhely alapítására törekedtek. Némelyek az egyház szerető fiai lesznek, mások ellenben nem ; az előbbiek életképesekké, fennmaradásra erősekké váltak, az utóbbiak elpusztultak ; alig történik róluk emlékezés.

A magyar majdnem legutoljára jelen meg a népek nagy vándorlásában. Keletről jön nyugat felé új hazát keresni. Arra a területre ér, melyen már élt római, tanya-