Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1900

— 9 —

dig a romlás, pusztulás kora volt ez. Fel is zokogott az ének borongod, kesergőn a magyarok Nagyasszonyához :

„Boldogasszony, Anyánk, régi jó patronunk, —

Nagy ínségben lévén, így szólít meg Hazánk ; Magyarországról, édes Hazánkról,

Ne felejtkezzél meg szegény magyarokról !"

A török nyomása s vallási zavarok bomlasztó hatása alatt szenvedő nemzetről nem felejtkezett meg a kereszténység atyja.

XIII. Gergely 1578-ban, a nemes magyar nemzet iránti szereiéiből Rómában magyar papnövendékek számára tulajdon költségén nevelő intézetet állít fel; innen kerültek ki az ország jeles féri iái, egy ház nagyjai: Lósy Imre, Lippay György, Barkóezy Ferencz, Eszterházy Imre, Szelepcsényi György, Draskovich Ferencz, Kisdy Benedek és mások sokan. Ugyanezen pápa a hitbeli mozgalom napjaiban a Báthoryakkal együtt alapítja a magyar katho- likus ifjúság vallás-erkölcsi nevelésére a kolozsvári akadémiát s nevelő intézetét. S az Istenben bizakodó katho- likus magyarnak nem pihent fegyvere. Majdnem hihetetlenül hangzik az áldozat, melylyel a pápa részint pénzben, részint fegyverben segítségül jő. Csak 1683-tól 1740-ig 256 millió forinttal járultak a pápák azon dicsőséges mozgalomhoz, melynek koronája: a töröknek baltánkból teljes kiűzése volt.

De mit folytassam tovább? Az 1596-ban egybegyült országrendek Vili. Kelemen pápához intézett szivreható feliratukban azon forró óhajtásukat nyilvánítják, vajha oly boldog időket élnének, hogy a szentszék határtalan jóságát tettekkel is meghálálhatnák . . .