Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1898
- G — E szükségesség érzékeny hatása alatt áll minden lélek, s erre törekszik is, azzal a különbséggel, hogy a köznapi elme kevés és indokolatlan ismeretével az igaznak, kevesebb érzetével a jónak. A miveit szellem fölszáll, kutatja az eszményit forrásánál, okaiban, s ha megtalálta, elragadtatik, eszményeiért él, lelkesedik, egyedül általa boldogul. Az ilyen miveltség az ész és akarat képzésében nyer életet, megtestesülést, ez az intelligentia és karakter. A mivelödés első feladata tehát az ész kiművelése és képesitése, hogy a mi való, a mi igaz, megismerje. De a valók, az igazak nagy birodalmából mit vegyen át az elme? Mindenesetre azt, a mi rendelkezésével elválasz- hatlan kapcsolatban áll. Elválaszthatlan és közvetlen kapcsolata, erkölcsi szükséglete pedig az észnek az, a mi mindennek okát, létezési alapját megmagyarázza, — az Alfa és Omega — az Isten. Az okok és okozatok végtelen lánczolata Nála végződnek. Ö minden létezésnek alapja. Tehát a valók és igazak, mint az ismeretnek tárgyai, csak Istenben és Isten által érthetők meg. Sem magamot, sem az engemet körülvevő világot végső okaiban és czéljában az általános ok és czél kapcsolata nélkül megmagyarázni nem tudom. Az ember keresi, kutatja az igazat, a valót, igyekszik közvetlen okához eljutni, az ismeretek törvényeit és módjait biztoson állapítja meg. De a legszéljesebb ismeretkörrel biró és a legmélyebben kutató elme is megelége- dett-e valaha azzal, a mit a világból megismert? Ellenkezőleg nem-e az az általános tapasztalás, hogy minél többet tudunk, annál nyugtalanabb és kielégithetlenebb vágyával keressük a dolgok általános és feltétlen okát, az
