Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1895
— 15 — hogy művelni fogjátok eszeteket s a munkában edzeni fogjátok kezeteket, hogy Magyarország minden más országok fölött a legmiveltebb, leggazdagabb, legboldogabb és legdicsöbb legyen! ígérjétek meg, hogy hő szívvel fogjátok szeretni e szép hazát s hű lélekkelragaszkodtok mindenha koronás királyotokhoz! Hadd lássa a világ, hogy van a magyar szívben annyi kincs, mint a mennyit ő a kardvasával megszerzett! A nemzetek nagy Istene adjon nektek elegendő erőt e szent fogadástok hűséges megtartására ! S a mily hűséggel fogjátok megtartani e szent fogadástokat, úgy áldjon meg titeket a magyarok Istene! Rimeg Ödön. Kedves Tanulótársak! M. T. közönség! Ezer év vihara repült el fejünk fölött; ezer év hagyta jótékony és romboló nyomát a nagy világ ama kis területén, melyet a közönyös idegen Magyarországnak nevez, de a melynek neve előttünk a legbüvösebb zengésű szó, mely igy hangzik: „Hazám!“ „Ezer év!“ Mi az a nagy idők végtelen folyamatában? Egy pillanat! majdnem semmi! De nagy szó; milyen nagy szó az egy olyan alkalommal, mint a mai?! Mi az, midőn arról van szó, hogy egy nemzet megünnepli azt a napot, melyen elmondhatja magáról, hogy ezer év óta lakja e szép kis édenkertet s ezer vihar és vész között védte s váltotta meg szive vérén, óh, akkor e szó, hogy ezer év, minden szivet gyorsabb dobogásra késztet, minden
