Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1895

10 — halom s a négy folyó határai között egy dicsőséges nemzet az ünnepek ünnepét, ezeréves fennállása ün­nepét üli. Ezer év! A nagy mindenség mérhetetlen s vég­telen idejében mi ez az ezer év? Egy röpke pillanat! De egy nemzet életében óriás időmennyiség! Hatalmas erős nemzetek pusztultak el, mielőtt ezerévet számlál­hattak volna. A magyar nemzet, a magyarok országa az egyetlen, melynek állása ezer év után is ugyanaz, a mi ezer év előtt volt. Bizony ezer évig megtartani a földet, melyen lakik valamely nemzet, igen nehéz, de fenséges szép feladat. S a magyar nemzet e fenséges szép feladatot teljesí­tette, melynek legfényesebb bizonyítéka az a magasz­tos ünnep, melynek megülésére mi is egybegyültünk, S most a honalapitás ezredik évfordulóján mit tennénk méltóbbat, minthogy visszatekintünk a múltba, honnan a jelen nagy ünnephez ihletet, lelkesedést me­rítsünk. Szánjatok hát el velem gondolatban rég elmúlt időkbe, szánjatok kelet földére, a honnan a nap indul, a zugó Don tövéhez, hol bölcsőjük ringott. Repüljetek velem gyorsan túl a Kárpátokon, túl az líraion, s néz­zétek őseiteket mint küzdenek halálmegvetéssel, meg­kövült szívvel, [hogy törnek maguknak a népek ten­gerében karddal, buzogánynyal utat, inig keresztül haladva az Uralon, s a mai európai Oroszországon helyet foglalnak magunknak Etelközben. De nézzétek, az újabb csapások, iszonyú vérengzések következtében mint hagyják el e szállást is, s menekülnek tovább hazát- lanul, hogy felkeressék a szájhagyományokból ismert Duna és Tisza vidékét s ott állandó hazát szerezzenek ! Azonban ez a föld, e szép és gazdag ország erős

Next

/
Oldalképek
Tartalom