Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1895
11 népek lakhelye volt. Ezeket mind le kellett győzniük. Jól tudták azt a magyarok, hogy mily nagy és mily nehéz feladat vár reájuk, s nem kis aggodalom szállotta meg szivüket, ha elgondolták, hogy ha e liarcz- ban elbuknak, akkor a magyar nép megszűnt élni. S ez aggodalom okossá tette őket, egyesült erővel küzdeni. Megválasztották tehát Árpádot, a legvitézebb vezért fejedelemnek, s megesküdtek, hogy hűek lesznek hozzá. Azután bizva a magyarok istenében, keresztül törtek a Kárpátokon s megkezdték a honfoglalás nehéz munkáját. Karjuknak erejével, kardjuknak élével, nyiluknak hegyével teljesen meghódították az itt lakó népeket, úgy, hogy mikor beköszöntött a 896 ik év, a Kárpátoktól koszoruzott kies föld a magyarok hazája lett, s a négy folyam völgyein magyar parancsszó csengett. A nép boldog, uj otthonában pihen. De mi zaj hallszik megint a távolból? a nép vezérei s a vezérek vezére, a hős fejedelem miért robognak Pusztaszer felé ? Talán a széttiport ellenhadak töredékei verődtek össze élet-halálra küzdeni az elveszett honért? Nem! A hős, a bölcs Árpád fog tanácsot tartani. Gondolkozó, magas homlokára még egy barázda ült. Nem tud pihenni, mig el nem rendezi az ország lakóit, s nem hoz bölcs törvényeket, melyek megadják a nemzetnek az erőt fennmaradni. Ez volt az első országgyűlés, hol lerakták a nemzet alkotmányos életének alapjait, melyek még ma is, biztosan, szilárdan állanak. Árpád elnyugodott. Harczi bárdja ott fekszik mellette. De a nemzetnek az önfentartási küzdelmek alatt csatához edzett izmos karjai nem tudtak pihenni. Fel
