Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894

— 81 —

szaktanát’ töltené be; a német nyelv rendkívüli; az igazgató nem tanít. B felosztás tetszett a püspöknek. Sürgeti a testület véleményezését. Mi sorsa lett e ter- vezgetésnek, jól tudják azok, a kik ez időtájt tanultak vagy tanítottak. A középiskola megmaradt a „reorga- nisatio planuma“ alapján 4 osztálylyal algymnasiumnak, 8-al főgynmasiumnak. A királykoronázó alkotmány visszaállításának kellett bekövetkeznie, hogy iskoláink a mostani szervezést és felosztást nyerjék.

Midőn a nemzet egy jobb jövő iránti reményeket kezdett magában táplálni, s igy a tanférfiak is jogos várakozásban voltak, hogy az iskola is végre lerázza magáról a ránehezedő kényszer-hatalmat, mely mindegyre az elnemzetlenités átkos törekvéseivel üldözte: e szebb jövő derületén szólítja magához az Ur az iskola és nevelőház legkitartóbb és a nehéz időkben körültekintő bölcseséggel és teljes önfeláldozással működő vezér tan- és nevelőfél fiát, zetelaki Zsombori Istvánt, ki 25 éven túl szolgálta a nevelés és tanítás szent ügyét azzal a bnzgósággal, melylyel azok szoktak eltelni, kik egy magasabb ezél eléréséhez készültséget, hivatást, kötelesség iránti lelkesedést hoznak. Zsombori Istvánnak 1834—1861-ig terjedő munkálkodása állandó sorozata azon kiváló érdemeknek, a miket ő a marosvásárhelyi nevelőház és később a gymnasium fejlesztése, jó hírnevének és tekintélyének emelése körül kifejtett. Működése egy már elavult, magát túlélt és egy egészen új alapokra helyezkedő tanítási és nevelési rendszer időszaka között oszlik meg. Egyiket befejezni, a másikat megindítani: volt az ö feladata. Mindkettőt szerencsésen vitte keresztül. A roskadozó rendszerhez kora embereinek makacsságával nem ragaszkodott; mert az idők szellemének követelését gyorsan fölérezte; azért látjuk lépten-nyomon, hogy mily lelkesedéssel

ö