Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894

— 82 —

hat, működik oda, hogy a tanításnak magyar nyelven és szellemben való megindulását előkészítse. Iratai és hátrahagyott jegyzetei teli vannak vágygyal és sóvárgással: vajha az összes tanítás a magyar nyelv szolgálatába lépne. Éppen azért rajongó lelkesedéssel használ föl minden alkalmat és ragad meg minden módot, valahányszor a magyar nyelv fejlesztésére és az ifjúságnak e szellemben való nevelésére rés nyílik. „Magyar olvasó-társaságot“ alapit; annak számára, a mint az előbbi korszak leírásában is említés tétetett, a maga, tanártársai és jóltevők áldozatából könyvtárt szervez. Jellemzésére szolgál, hogy midőn a 40-es évek elején egyik tanár az évvégi vizsgálat sorrendjét magyar nyelven kinyomatta, öröme határt nem ismer; azt mint rendkívüli örvendetes eseményt a „domus históriába“ áradozó kifejezésekkel vezeti be, s a vizsgálati rendből egy példányt odaragaszt be, hogy az utódok gondatlansága következtében el ne veszszen. Fiatal tanártársai közül vonzalmát, szeretetét legkivált azok nyerik meg, a kik a magyar nyelv művelése körül érdemeket szereznek. Lőrinczi Károlyt, kinek „szógyűjteményére és magyarázatára“ még ma is a nyelvészek akárhányszor hivatkoznak, s ki mellette mint nevelőházi aligazgató volt alkalmazva, midőn más állomásra helyezik, vigasztalhatatlanná lesz, s zúgolódás nélkül a fensőbb intézkedésbe nem tud megnyugodni . . . . E mellett sokat adott arra, hogy a rábizott ifjak minden irányú kiképzésben részesüljenek. Rajz, zene és a német nyelv tanításával (privatim) minden más érd. kath nevelőházat megelőzött. Végre pedig midőn a nemzeti leveretés szomorú korszaka beállott és a nevelőházat úgy, mint az iskolát egy egészen uj irány elé állította: esúlyos viszonyok között is azonnal feltalálta magát; oly eszélyesen tudta a vezetésére bízott tanügyet igazgatni, hogy sem kath, jellegéből, sem magyar szellemű