Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894
53 nem csekély támogatást nyújt a háztartásban. A nevelőház hivatásával ellenkezőleg és az ifjúság közt fentartandó jó rend hátrányára történik ugyan az intézkedés, hogy idegen lakosokkal vegyesen közös udvar tartassák fenn, a melynek káros nevelői hatása alól csak most napjainkban lehetett végképpen szabadulni, 15 évi küzdelem után az összes helyiségeket a nevelőház czéljaira nyerve meg. Azonban Zsombori eljárását igazolja a már fennebb is említett körülmény, hogy t. i. az 1811-ben beállott pénzválság (devalvatio) a szinte 50 tanuló ellátására tett alapítványok értékét és igy jövedelmét is nagyon megrövidítette. Ennek pótlásáról másképpen nem gondoskodhatott, mint a régi épület helyiségeinek bérleti értékesítése által. 0 is, mint elődei, megkisérlé, hogy az alapítványt élvezők némi pótlással járuljanak ellátásuk fedezéséhez; de a főtanhatóság beleegyezésével az nem találkozott. Epen azért a mire a ház rendes jövedelméből nem telik, azt a magáéból előlegezi, nem ritkán áldozza; mert a földkiadásokat a kormány nem acceptálja, sőt sokszor „lehordásokkal“ fizet. Jegyzeteiben e miatt gyakran panaszra is fakad és inti utódait, hogy nagy körülnézéssel vezessék a ház anyagi ügyeit, mivel könnyen kigázolhatlan veszteségekbe sodorják magukat, mint példa erre két közvetlen elődje: Andrási és Tóth regensek, kik ellen „Opitz Kristóf“ pékmester zsemle- v. kenyérdij követelése még most is folyamatban van. A nevelőház anyagi ügyeinek rendezése mellett főgondját arra fordította, hogy a jó erkölcsök fejlődésének alapját megvesse, rendet és fegyelmet honosítson meg. Az okos atyai szeretet éber figyelmével kisérte az ifjak minden lépését. Kedves, nyílt modorával könnyen behatolt a gyermek és ifjú szivébe és hamar megnyerte azt a rend, tisztaság és munkásság megkedvelésére, s az igy maga részére hódított itidu-
