Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894

latot gazdagon gyilmölcsöztette. Azért előkelő szülők messze földről küldik gyermekeiket atyai szárnyai alá, s többeknek az irattárban ma is olvasható levele ékesen szól a bizalomról, mely a nevelökázat benépesítette. És nem hiában, mert egyetlen alkalmat el nemszalaszt és módot kisérletlenül nem hagy, hogy a rábízott ifjúság szellemi fejlődését biztosítsa. A többi között igen jellemzi a nevelőház „Olvasókörének“ megalapítása. Ugyanis, hogy az ifjakat a komoly tanulmányoktól való szünetelés alatt nemesen szórakoztassa és a nemzeti irodalom termékeivel megismertesse, házi olvasótársaságot alapit és annak sajátjából, s több jóltevő adományából könyveket vásárol. A nemes czélnak megnyeri a tanárokat is, és nagy kiterjedésű ismeretségét nagy előnynyel értékesíti a kis „társaság“ javára.

Ő maga írja: „Haladó korunk szellemét méltányló jóltevők közelebbről nem nagy számú, de hasznos könyvekkel, a művelődésnek nélkülözhetlen eszközeivel, ajándékozták meg intézetünköt. Barcsai János ur, ez a derék ember-barát, a növendékek jóltevő atyja, a ki aranyjutalmakkal és apró ajándékokkal ébresztett nagyobb ösztönt a haladásra: szegény nevelőházunknak 50 vfrt adott, melyből korszerű könyveket vásároltam a nevelöházban alakult kis olvasótársaságnak. Gr. Haller Ignácz, Küküllö vármegye főispánja és korunk katho- kusainak disze-fénye, egy földabroszt, 5 ezüst forintot könyvekre. L. B. Bornemissza József több hasznos könyvekkel gazdagította a közvgyon könyvkincseit. T.Ráduly Mihály (e sorok írója temette el) kir. tábl. kancalista 10 frtot ajándékozott könyvekre, zetelaki Miklósi Sándor, volt professor, kiszakasztatván*) a tanítói karból sokat

*) Magyar nyelven egy kötet vallástant adván ki, minthogy abban hittani tévedéseket követett el: Fehérvárit a káptalan előtt vizsgát kellett álljon, később Atyhai lelkész lett.