Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

- 29 No most Catull maradjon magára Tór Phrygia, hév Nicaoa tája:

Ázsia szép városiba szálljunk : lilére is oda repül vágyunk.

Már a helyét som leli a lábom ;

No barátim az Isten megáldjon ! Messzi földro egy ut volt vezértek, S haza mégis más-más utón tértek.

Útközben kiszállott Raeteum hegyfokánál, mert ott nyugodtak testvére hamvai. A szeretett testvér sírját akarta meglátogatni s leróni a kegyelet szomorú tartozását. Áldozatot mutatott be a drága sírnál s egy megható elégiában emlékezett meg testvéréről. Hazaérve egy költeményben mondja el hogy, a sok bolyongás után milyen édes a nyugalom. Itt élt azután jó kedvvel, régi barátok közepeit.

De hogy kedve, nyugalma csak színlelt volt, nagyon hamar kitűnt. Lesbia teljes slllyelóse hírére az elkeseredés hangján kiált Caeliushoz:

Barátom nézd csak ol, mit mivel Lesbia,

Az az én Losbiám, az a diósé Losbia !

Kit Catulllus jobban szeretett magánál.

Övéinél s jobban az egész világnál;

Nézd utón útfélen most magát eladja,

Komulns daliás fiait kopasztja.

Egy sóhajtás ez, a múltat sirató, a jelent megvető. a jövőről lemondó. Úgy látszik a mit Caelinsnak panaszolt, megerősítve találta, mert akkor követelte vissza hajdani kedvesétől még ennek kezében lévő költeményeit. Lesbia léha tréfák közt vonakodott eleget tenni; de az elsülyedt hölgy mégis tett még egyszer lépéseket a kibékülésre. Lehet, hogy