Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

- 30 —

Lesbiát őszinte bánat fogta el, vagy végső szükség kényszeritette arra, hogy Catullust még egyszer hálójába kerítse. Furiust és Auréliust, két régi imádóját, kik hajdanában meg merték kritizálni Catullus verseit, elküldte hozzá békefeltételekkel s újra megkínálta őt szerelmével. A költő még egy utolsó feleletre méltatta kedvese ajánlatát. Ugyanazon saphói versmértékbe, melyben egykor megvallotta szerelmét, öltöztette most izenetét. Gúnyos álpathosszal dicsőíti először a két tolakodó követnek hozzá való ragaszkodását s azután megmondja nekik a választ, a visz- szautasitást:

Boldogan ám éljen ifjaival, rajta, Kiket száz inog százat hálójába hajta, Igaz szerelemmel egyikért sem égve, Csak szivöket tépve. . .

Ne számítson többé e szív szerelmére!

Elhervada már az — ez is az ö vétke —

Mint a virág, melyhez zord ekevas érvén Meghal a rét szóién.

Az ezután következő időben többnyire Caesár és csúf néven nevezett Mamiimra ellen szórja verseinek nyilait. Most jobban ráért politikai gyűlölködése kifejezésére. A politikai viszonyok annyira elfajultak, hogy méltán magukra vonták a szabadságszerető Catullus és társainak gunyos epigram náit. Csakhogy Catullus epigrammái nem voltak olyan múló hatásúak, erkölcsi megsemmisítésre törekvők. Epigrammja mérgezett nyi-