Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893
- 28 — annyira, hogy Catullus elhatározza a viszonyt végleg megszakítani s megírja „Elhatározás“-át, verseinek legszebbikét, a búcsúzó levelet kedveséhez; biztatja, bátorítja magát, mert lelkét nem érzi elég erősnek. Fájdalmát nem bírja takargatni s világosan látszik, hogy Lesbia egyetlen hivó szava elégséges volna, hogy megbékéljen; mi csakugyan meg is történik, mert Lesbia újra visszafordul Catullushoz, ki őt tárt karokkal fogadja s ujongó dalokban zengi meg a nem remélt boldogságot. De ismét s még keservesebben kellett csalódnia. Most már mindennek vége s Catullus megvetni volt kénytelen azt, kit imádott. Szerette is, gyüiölte is s e kettős érzelemben majd megrepedt a szive. De győzött szerelmén s férfiasán kiállotta, a küzdelmet, bár keserves győzelmét mindvégig sínylette Szerencsétlen szerelme megszűntével semmi sem kötötte többé Rómához. Harmincz éves korában, az 57-ik év tavaszán Kr. e. odahagyta Rómát s Memmius Gemellus praetor kíséretéhez csatlakozott, kire Bithinia helytartósága volt bizva. Itt a táborban is múzsájának szentelte idejét. Ez alatt Lesbia az erkölcstelenség lejtőjén mind mélyebbre sülyedt, annyira, hogy már mint quadrantaria (négygarasos hölgy) volt ismeretes, mit Catullus is beismert egy fájdalmas hangú költeményében. 55. év tavaszán hazaindult saját bárkáján. Ekkor irta azt a tavaszi verset: Langyos szollöt hoz a tavasz vissza, Az ég ismét szép mosolygó tiszta, A zcphirnek lágy lohollotóro Lelohadt a zivatarok mérge.