Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893
- lé A próza, melyet különösen a gyakorlati szükség miatt karoltak fel, hatalmas lendületet nyert s a nyelvet olyanná alakította át, mely már a legnehezebb feladatokkal is megmérkőzhetett. Azonban minél jobban ismerkedtek meg a rómaiak a görög műveltséggel — főleg Görögország leigázása után a bevándorlóit görög tudósok által, kik nemzetük irodalmát a legilletékesebben tolmácsolhatták és magyarázhatták —- annál nagyobb bámulattal teltek el a tanítványok mestereik iránt s lemondtak az önálló alkotás terén való versenyről. Hü utánzás, az eredetit minél inkább megközelítő, annak minden finomságát szemelőtt tartó fordítás, a forma tisztasága és tökéletessége lett most a jelszó. E jelszó azonban nem talált mindenkinél visszhangra. Publius Terentius Varró, ki tisztán római műveltséggel lépett a költészet terére, egészen külön élt e körtől, de engedni kellett kora követelményeinek és megtanult görögül. Irodalmi működése sokoldalú volt. Ovidius és Propertius magasztalva említik szerelmi elégiáit is egy lányhoz, kinek költői neve Leucadia volt. Varró, a mint az uj iskola híveihez csatlakozott, egyik szélsőségből a másikba esve, az alexandriai költészet bámulója lett, de egyszersmind követője is, s alexandriai minták után földrajzi és kosmologiai didaktikus költeményeket is irt. E ténynyel a római irodalom a görög mellett az alexandrinismust is elfogadta utánzandó mintául; kihasználván már minden remekét a görög költészetnek, még csak az alexandrinusok voltak hátra, kik a formát mindennél többre becsülvén a forma virtuózai voltak. Valerius Cato volt az, ki észrevette, hogy itt van
