Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

még valami uj azoknak, kik kopott tárgyakról nem akarnak beszélni s kinek éles elmüsége, ízlése s költői működése nagy elismerésre találtak. Mintegy luisz éves lehetett, mikor központja volt egy fiatal költői nemzedéknek, melynek tagjai mindenekelőtt azt akarták énekelni, a mi szivükből jött, a mit átéltek, szenvedtek és éreztek: szerelmet és barátságot, gyűlöletet és magvetést. ‘Dodi poétáé, volté férfiaknak kitüntető neve, mert költeményeiken meglátszott a tanulmány. Eögond- jukat természetesen a formára fordították. A dietio szódagálya és elhasznált formulái helyett tömör, czél- zatosan gazdag válogatott nyelv volt az ideájuk. Törekvésük volt minél változatosabb metrumokat használni. Elégián, epigrammán s kissebb lyrai költeményeken kívül ápolták az erotikus tartalmú elbeszélést is. Ez uj iskola hívei, mit Cato költeményei között leginkább becsültek, Lydia és Diana vagy Dyot na volt. Minthogy azonban az utolsó nem tartozik a lyrá- hoz, csak Lydiaról fogok megemlékezni, mely könyvet szerzője valószínűleg kedveséről nevezett el Lydiának s mely erotikus és személyi jellegű lehetett. A Ver- giliusi ifjúkori költemények gyűjteményében (Catalecta Vergib) van két kézíratilag összekötött, csak újabb időben szétválasztott költemény hexameterekben Áikozo- ddsok (Dirae) közös czime alatt, mely azonban csak az elsőre alkalmazható (a 103-ik versig). Egy földbirtokos, kit a fölosztások következtében a veteránok kiűztek a tengerpart közelében fekvő jószágából, határozatlan idővel később megemlékezett búcsújáról, melyet akkoriban hazájától vett és támogatva hű Battarusától, ki nádsipon kiséri, ismétli az átkozódásokat, melyekkel elrablott birtokát romlásnak szánta. Végül Isten-