Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890
39 — helyezkedés örömeit nem sokáig élvezte. Az építkezés befejezése felé létrán a falra ment fel, a honnan leesve, oly zúzódást szenvedett, hogy a külömben is nehéz szervi bajban (aréna) szenvedő derék férfi élete java-korában elhalálozott. Utódjául még ugyanazon évi augustus 1-én Zsombori István neveztetett ki, a ki közel 3 évtizeden át kormányozta az intézetet azzal a tapintattal, melyről még ma is a háladatos emlékezet kegye- letesen szól. A főtanhatoság e derék tanférfiut kerellőszentpáli kényelmes lelkészi állásáról hitta meg a nehéz regensi állásra. Kinevezési okmányában nagynevű püspöke Kovács Miklós nem hiában hivatkozik ezen állásra benne fölismert előnyös tulajdonságokra, példás papi életére, tudományos tájékozottságára, férfias erélyére, rend- és fegyelem szeretetére, szorgalmas, pontos és magát könnyen tájékozó gazdálkodási képeségére. Hosszú hivatali működése alatt minden irányban beváltotta a belé helyezett bizalmat. Különben is működése idejére esnek a legfontosabb nemzeti és ezzel kapcsolatban az egész új alapra helyezkedő tanügyi mozgalmak. A felébredt nemzeti érzület éppen a harminczas évektől kezdve lép föl jogos követelményeivel. Mert az öntudatra ébredt nemzet több százados mulasztásainak hatása alatt rájön a nagy igazságra: hogy a nemzet csak nyelvében él. Már a múlt század utolsó tizedében kezdi meg a latin nyelv kötelékeiből való kibontakozást. A küzdelem idáig tart. A népek szabadságának küzdelmében nagy nemzeti aspiratiok áromlata indul meg. Ez áromlat magával ragadja a magyar nemzetet is. Mindent magyarrá kell tenni! Gondolkozást, érzést, az egész szellemi élet nyilatkozását! Ez lett az általános jelszó. És ebben az oroszlán rész az iskolának vala jutandó. De azt lekötve tartja az intéző hatalom makacs ragaszkodása a régi alaphoz; a társadalom habozása a réginek megtartása és az új iránynak követése között... A főtanhatósági leiratok tele vannak panaszszal, hogy a latin nyelv vajmi kevés eredménynyel tanittatik. Az ifjúság a magasabb tanulmányokra kellő értelmi érettséggel nem lép föl; inkább csak em- lézni tud. Sürgetik az alaposabb tanítást... De azért hatása alatt állanak a magát túlélt „rendszernek“. Érzik hogy nem a tanításban van a sikertelenség oka; hanem annak többé nem használható eszközében — a latin nyelvben. A mellett a magyar nemzeti érzület fejlődésének hatalmas, ellenállhatlan lökései beállanak. Apostolai a
