Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1888

- 14 föl az utolsó „Isten hozzád“ könyektől áttört meleg szavait, nagyobb vonásokban méltányolva az Isten félő, minden cselekedetében fedhetetlen, igaz ember életét, közhasznú munkálkodását, s a viszontlátás reményével és a jók háládatbs emlékezetével vigasztalva, erősítve gyászba borult szivünkét.

És ezzel Keserű József gymn. rendes tanár érdemekben gazdag életének rövid méltatását a háládatos emlékezetnek átadhatnok. De hogy a bemutatott kép színezve legyen és tanulságos tartalmat nyerjen, nem válhatok meg emlékezetétől a nélkül, hogy jellemének nehány vonását be ne mutassam.

Keserű József nem az emberek közé tartozott, kik nagy dolgokat hoznak mozgásba, 8 nagy zajjal teljesitik emberi és polgári kötelességeiket. Egész világa az iskola, kicsiny családi köre és nehány jó barát szerény társasága vala. Ebben, ezért és ennek élt ő, Hideg mogorvasággal nem zárkozott el a közélettől; de idegenkedett és óvakodott az üres, oknélküli szerepléstől. Mindig fölismerte az alkalmat, a hol haszonnal beszélni, hatni és cselekedni kell. Az érdemtől nem vonta meg a tiszteletet, de nem is vesztegette azt, Az álaskodástól és tartalom nélküliségtől hidegen fordult el. Ellenben, hol erényt* becsületességet, valami szépet, jót látott, föl melegedett, lelkesült áradozásba tört ki. Magasztosult állapotában a próféták ihletségét vette föl, s ékes szavaival, találó megjegyzéseivel a leghidegebb lelkeket is fölrázta, magával ragadta. Azok voltak felejthetlen kedves órák barátaira nézve, mindön tiszta, derült, gyermekded kedélyének gazdag kincstárát leinyitotta, s abba betekintést engedett. Igazság szeretetét semmi sem jellemzi szebben mint az, hogy soha, még tréfás dologban is, a hamisat, a valótlant sem magának, sem másnak meg mm engedte,