Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1888

— 15 A mit legjobb tudása szerint állított, s a miről meggyő - ződés szerint nyilatkozott, arra hitet lehetett tenni, hogy az az ő tudása és meggyőződése szerint: való, igaz. Nem is lehet arra esetet felhozni, hogy meggyőződését bármiért vagy bárkiért megváltoztatta volna. Görcsösön ragaszkodott ahoz ; de szívesen engedett, örömmel meghajolt a jobb előtt. Szelíd, türelmes és nemes szivénél fogva, az emberekkel való érintkezésben jóakaratu, alázatos és mindenkit megbecsülő volt; ítéleteiben óvatos, s különösön az emberek erkölcsi elbírálásánál mindig a jobbat feltételező. Azért az ő ajkáról ócsárló, másokat kissebbitő, annál kevósbbé gyalázó nyilatkozatot nem lehetett hallani Akárhányszor szive e nemességével az emberek visszaéltek; rászedték, megcsalták. Megtörtént, vele, hogy a nagybátyjától örökölt pár százforintot, melyet a nehezebb időkre családja számára őrizgetett, egy rósz lelkű emberért vállalt váltókezesség végrehajtása követ keztében ki kellett adja. Érzékeny volt a csapás és kegyetlen ; de nem veszítette el mások iránti hitét, bizalmát. Tőle telhetőleg azután is mindenkin segített, a kit a szükség hozzá vezetett. . . Csak többé váltót nem

irt alá! . . .

A milyen az életben, olyan, sőt még olyanabb volt a hivatásos élet megnyilatkozásában. Oda ő nem csak a legterjedtebb tudományos készülséget, hanem magával hozta annak legfőbb és a működés sikerét egyedül biztositó kelléket, a kiválástól váló teljes áthatottsáfjot és rátermettséget. Ő egész nagyságában és fontosságában i s- merte, értette és szerette azt. Jól tudta, hogy az iskola a család, a haza, az emberiség, az egyház legdrágább kincsének letéteményese ; ismerte különösen a középiskola feladatát; hogy itt képezhető a társodalom alkató, mozgató és fentartó eleme; hogy a milyen erkölcsi meg